...hozzájárulás nélkül, örök hálával...

Majd jő, ki vót,

majd megy, ki van,

de, legjobb, ha marad,

ha itt, s VELED VAN AZ AKARAT!

...FOLYT.KÖV. ...

 

A magzat

Ahol a forrás habjai,
ott akarok születni.

Ahol a kertek éneke,
ott akarok megszólalni.

Ahol az erdő dallama,
ott akarok dalolni.

Ahol az épülő ház,
ott akarok növekedni.

Ahol ama férfi meg asszony él,
ott akarok cselekedni.

Ahol a gyermek az ablakig sem ér,
ott akarok öregedni.

Ahol a jég mindent beborít,
ott akarok melegedni.

Ahol a kő áttüzesül,
ott akarok hűsölni.

Ahol a fagy és tűz ugyanaz,
ott akarok meghalni.

Csak játék                                                                         Mért?

A valóság a mesterem,                                                                              Mért Nevezel "Izolált Én"-nek?
de a mélyben, nem a felszínen.                                                                 "Ifjú szivekben élek."
Egyéniségem, egyedüllétem
Ingoványon, sivatagon                                                                              a közös mederbe szétoldva régen.
megyek mérő lépéseimmel,                                                                        Múltban, jelenben, jövendőben
hogy ismerje meg útját az ember.                                                              körülövez nagy családom szárnya,
kinek van ily kevés unalma,
Aki az ismeretlenbe fúr,                                                                           és ily töretlen műhely-magánya?
mintha csak játszana valótlanul.

Imádom a verseket (is) ... régóta kedvencem Weöres papa... Ahogy hámozódik Ős-Ten "barma" :) kívül-belül ...nyílnak meg a valóság mélységei...
Nagy mérföldkő után...egyre több... nagy mérföldkő-felismerés... aztán lassan beépül... (nagypofonnal gyorsan! :) )

Ha az ember (Elsődleges találkozás... JÓ NAGYON-ÁLDÁS! ...még kevés...) nem áll biztosan a talajon, nem hoz be teljes-valós képet mindig-mindenben...
Az új megszületése, mikor eljön ideje...véres...véres-fájdalommal jön Világra ilyenkor...
Nagyon vártam...hívtam eljövetelét...tudom az irányt, de nincs tiszta kép...gyökeres változást vonzottam be végre életembe... de nem tudom...engem ki-mi szeretne... :)
Vannak vágyaim-álmaim, elképzeléseim... Egy biztos - a Valót Élni. Barátokkal, Rékámmal (is :) ) Élő Közösségben - Világfásan!
VAJÚDOK... (már csak néhány percet sírtam...:) ...rég sírtam! bizti (de nagy pofon volt!)

Egyik legkedvesebb versem...

Istenasszony

I.

Víz mossa a mohos köveket.
Míly vén vagy, anyám!
Akit eltemettek, még vénebb volt.
Én sem lehetek hozzád hasonló,
nem, soha.

II.

Szeretek ott feküdni,
ahol vörös a part-oldal,
napfényben a folyó partján.

Lány vagyok, Kenyér a nevem.
Jön három reggel és megint három,
valamennyi ott talál,
kilépve anyám házából.

Virág-szőnyeget visz a folyó,
mézes illata emelkedik
a vörös szakadék fölé.
Lenn, mélyen, tele hallal,
van közte nagy, mint a gerenda
s oly apró, hogy árnyéka sincsen.

Naponta messzire gondolok:
Ugyan merre haladsz, te folyó?
honnan jön, aki elvisz engem,
tán férfi, tán egy a szellemek közül,
vagy hal-ikrától esem teherbe,
vagy fészekből szálló pehelytől,
vagy a síkos habok, a hullámok
elérnek, elfognak engem,
ahol vörös a part-oldal,
napfényben a folyó partján.

III:

Árnyban fekszem, fekete bölény tehén
a homályt érinti homlokom.
Hatalmas az erdő, egyik fa dúsabb, mint a másik,
szépek a tisztások, és az örvények rendje szép.
Csülköm behúzva hasam alá, nyögve meggörnyedek,
száraz fű és harmat kell nekem
és tőgyemet hűsíti a szikla.
nem láthatsz engem, rejtőzni akarok,
görnyedten egyedül maradni.
Majd hajnalban hívlak: Íme, lásd a borjam!
közelíts, érezd illatát!

IV:

Én vagyok a vaskos törzs, a virágfakadás,
rajtam újulnak mindenek.
ÉN vagyok a termőföld, eső-járta és meleg,
bennem szánt az eke éle.
Kösöntyűk és lábperecek villognak rajtam,
így lejtem a táncom.
Kitakarom a gyermeket, hogy szépségeiben válogathass,
lássam őt a te szemeddel is.



Elköszönök Ős-Ten nevében: Kata
Játszani a világ partján színes kavicsokkal...