„Nehéz felfogni a mai ember számára, hogy milyen válságos helyzetben vagyunk, milyen nehézségekbe sodortuk magunkat saját életformánk következtében és annak folytathatóságának érdekében. Nemzedékünk, ha nem változtatja meg magatartását, meg fogja érni a körülöttünk lévő mesterséges világ fokozatosan gyorsuló, hatványozott ütemű összeomlását.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik Hetesi Zsolt fizikus néhány évvel korábban született tanulmánya, melyben a szerző több jövőképet is vázol, de ezek közül egy sem szól fogyasztói társadalmunk változatlan tovább működéséről. A legoptimistább verzió szerint is drasztikus változásokra kerül sor már néhány éven belül. Nem áll meg azonban a lehetséges forgatókönyvek ismertetésénél a kutató, megoldást is kínál. Azaz, hogyan maradhatunk életben ebben az általa felvázolt jövőben.

Mivel az éghajlati és az erőforrásválság jelentős részben érinti azt is, hogy milyen épületben próbálunk túlélni – amit azonban részleteiben a tanulmány nem fejt ki –, így utánajártunk, hogy a szakemberek szerint milyen lenne ez a megfelelő épület a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén, egy középkori viszonyok közé süllyedő világban.

Először azonban sorra vesszük az elemzés főbb pontjait, melyeket Hetesi Zsolt kérésünkre aktualizált és kiegészített, hiszen a tanulmány megírása óta eltelt már pár év, így néhány szám változott.

Éghajlatváltozás

A világméretű éghajlatváltozás tény – szögezi le a kutató, aki azt is megjegyzi, hogy előrejelzések szerint, ha a jelenlegi ütemű CO2-kibocsátás folytatódik (és növekszik), akkor 2050-re a Föld átlaghőmérséklete 2-5°C-al emelkedhet. Ennek pedig hatása lesz: azon túl, hogy felborul az eddig megszokott időjárás, mindössze 2°C fokos hőmérséklet-növekedés hatására kipusztulhat a földön élő fajok 1/5-1/3-a. Ugyanakkor idézi a Millenium Ecosystem Assessment jelentését: az emberi faj hosszú távú túléléséhez 23 nagy ökoszisztéma-rendszer működése szükséges, ezekből már 15 jelentősen sérült, többségük visszavonhatatlanul. Emellett a vízháztartásnak sem tesz jót a hőmérsékletemelkedés, azaz csökkennek a tartalékok.

Erőforrásválság

Ősmaradványi erőforrásaink végesek, vagyis az olaj, gáz, szén alapú gazdaság nem tartható fenn. Azonban nem ezen készletek kimerülése, hanem kitermelési csúcsa jelent először problémát. Akönnyűolaj-készletek kitermelésének tetőzése vélhetően 2005 nyarán megtörtént, de ha mindent beleszámolunk az olajba (ún. összes folyékony készlet, All Liquids), akkor is valószínűleg vagy 2008- ban volt a kitermelési csúcs, vagy pedig mostanában lesz. A továbbiakban nem lehetséges tartósan megfelelni a gazdasági növekedés kényszerének, ebből olyan válság következik, amelyet nehezen tudunk elképzelni manapság.

Az ősmaradványi erőforrások adják ugyanis a villamos áramtermelés 66%-át, ez jellemzően földgáz és kőszén. Kitermelésük ugyan még nem tetőzött – addig legalább egy évtized is eltelik -, helyettesítő nélküli kiesésük fokozatos áramkorlátozással, illetve teljes kimaradással jár együtt, az első jelek után már néhány éven belül. Ősmaradványi erőforrások hiányában visszaesik a műanyaggyártás, s ahogy nem tudunk műtrágyát és vegyszereket előállítani, elérkezik az iparszerű mezőgazdaság vége is.

Az összeomlás egy lehetséges sorrendje: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsugorodik, a közegészségügy, mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat összeomlik, majd a rendszer kilengései miatt nincs termelés, és mezőgazdaság; ezt zavargások követhetik, járványok és éhínségek. Nem tudjuk megmondani, hogy mindez milyen következményekkel jár, de azt tudjuk, hogy a Szovjetunió összeomlása, vagy Észak-Korea példája már megmutatta, hogy a társadalmi-gazdasági rendszer képes nagyon erőteljes összehúzódásra.

Ne reménykedjünk a tudományban!

Sokan úgy vélik, hogy az erőforrás és éghajlati válságra majd lesz válasza a tudománynak, azonban Hetesi Zsolt szerint ebben nem érdemes reménykedni: “üzemanyag” nélkül a tudomány sem működik, s mivel a tudomány rendkívül kifinomult vívmányokat használ, ezért működése roppant erőforrás-igényes. Továbbá egyes tudománytörténészek szerint a tudomány jelenleg nincs “felfedező kedvében”, a felfedezések arányában csak az 1600-as évek szintjén áll, és messze van attól a csúcstól, mely az 1870-es éveket jellemezte (erről ír Huebner egy cikkében). A technológia egyébként készen állna, de a gyártás, vagy a különleges nyersanyagok oldalán szűk keresztmetszetek léteznek, tekintve, hogy milyen igényeket kell kiváltani.

Ugyanígy a megújuló energiák felfutásában sem lehet bízni, hiszen ezek a termelésnek mindössze 2-8 százalékát teszik ki (ha a vízenergia ide számít), s annyi fejlesztésre és építésre, illetve gyártásra már nincs sem idő, sem pedig hagyományos ősmaradványi erőforrás, amennyi akár a jelenlegi termelésnek akár 1/10-ét adná később. „2015 decemberéig naponta 400 MW új erőforrást kellene rendszerbe állítani azért, hogy a klíma és később az energiaellátás terén elkerülhető legyen a katasztrófa. Összehasonlításul: Paks egy blokkja 440 MW villamos teljesítményű.”

Az atomenergia sem megoldás, hiszen az urán ugyancsak véges készletekkel van jelen a Földön, kitermelése a jelenlegi erőműpark működtetésével 2030-2050 környékén tetőzik, de ha az ősmaradványi készletek fogyása miatt növeljük az atomenergia részarányát, akkor ez hamarabb beköszönt.

A kutató pedig végül annak kapcsán is szkeptikusan nyilatkozott, hogy az emberiség képes lenne összefogni. Magyarázata szerint az ember genetikailag a rövid távú előnyökre van hangolva, ráadásul a piaci társadalom nagyon erősen kiélezte fogyasztói ösztöneinket.

A jövő

Többféle forgatókönyvet vázol a jövőre nézve Hetesi Zsolt. A legkedvezőtlenebb szerint:

- a szegények és a gazdagok közötti ellentét még kirívóbb lesz, a csökkenő népességű gazdag országokba való bevándorlás ellenőrizhetetlenné válik.

- A természeti csapások egyre nagyobb pusztításokat okoznak, amelyek feltartóztathatatlan népvándorlásokhoz vezetnek.

- A természet fokozódó szennyezettsége, a természetes környezet romlása újabb és egyre pusztítóbb betegségek sokaságának megjelenéséhez vezet, miközben az egészségügy rendszere összeomlik.

- A pénzügyi és gazdasági világrendszer szétesik. A válságba zuhanó fogyasztói társadalmak tömegei az ugyanolyanná gyúrt gondolkodásuk miatt képtelenek alkalmazkodni. A csupán autóvezetésre, távirányítók, maroktelefonok kezelésére kiképzett, csak a szűk szakmájához értő emberek társadalma bénulttá válik.

- A tömegek azok ellen fordulnak, akik vezették őket, a legsúlyosabb zavargások a fejlettnek nevezett országokat sújtják.

A sikeres verzió arra épít, hogy a politikai-gazdasági hatalmat birtokló gazdag országok polgáraiban tudatosodik a fenyegető világméretű válság veszélye. Ennek eredményeként pedig fokozatosan kerül sor egy átalakulásra, azaz például „a megtermelt élelmiszer mennyisége nem csökken annyira gyorsan, hogy nagyméretű éhínségek alakuljanak ki. A népesség növekedése a szegényebb országokban is megáll és a túlnépesedett országok lélekszáma nagyobb megrázkódtatások nélkül csökken arra a szintre, amit a térség magától, külső erőforrások bevonása nélkül is el tud tartani.” A lényeg itt, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül sikerül az átalakulás, s fenntartható fejlődési pályára áll az emberiség. Ebben a forgatókönyvben azonban az egyes részletek megvalósulására az esély mindössze 10-15 százalék.

Ezek mellett egy szétszakadó világ is leképzelhető, amelyben egyes régiók meg tudják valósítani az átállást, mások nem.

A megoldás

Mit tehet az egyén, hogy boldoguljon egy ilyen jövőben? A kutató szerint célszerű falura költözni, illetve sokan kénytelenek is lesznek, hiszen például a városok lakótelepei nem tarthatók meg. Budapest esetében a lakosság felének kényszerű elvándorlásával lehet számolni. Hetesi Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a folyamatnak az első jelei Görögországban már láthatóak. Vidéken viszont a földművelés felfutása várható, hiszen a technológia következtében egyébként sem fenntartható a jelenlegi élelmiszer-ipar, ezért az ökológiai irányba célszerű fordulni. Újra megjelenhetnek a rég eltűntnek hitt szakmák: a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár és így tovább, mivel a globális szállítás akadozhat, megállhat, s így szinte minden helyben fog készülni.

Ha sikerül megoldani azt a nehézséget, amelyet a jelenlegi gazdasági modell okoz, és ki tud épülni egy természetet utánzó, lehetőleg teljesen hulladékmentes, megújuló energiákra épülő gazdaság, akkor természetesen a társadalmi rendszer összeomlása elkerülhető.

Mivel az épületekre vonatkozó részt a kutató nem bontja ki, így ezt megpróbáltuk továbbgondolni, vagyis felvázolni azt az ideális otthont, ami egy ilyen világban biztonságos és megfelelő menedéket nyújthat az emberek számára, ha energiahordozóként nincs vezetékes gáz, esetleg már csak a fa marad, s nincs ekkora mennyiségben áram, illetve ennek következtében vezetékes víz.

Az általunk megkérdezett szakemberek, Vértesy Mónika környezetmérnök és Ertsey Attila építészelöljáróban hangsúlyozták – ahogy Hetesi Zsolt is – hogy az csak az egyik forgatókönyv, hogy teljesen megszűnik a gáz-, áram- és vízellátás, illetve fatüzelésre kell berendezkedni. Ráadásul, mint Hetesi Zsolt megjegyezte, ha ez a forgatókönyv valósul meg, az sem „holnap” fog bekövetkezni, bár ha nem teszünk ellene, akkor eljöhet. De legalább van időnk felkészülni rá, s fel is lehet, hiszen Ertsey Attila szerint „a legextrémebb forgatókönyvre is van megoldás”. Ezt mutatjuk most be.

Milyen legyen a ház?

Véleménye szerint jó megoldás lehet azok számára, akik egy ilyen jövőt valószínűsítenek, hogy egy ún.alacsony energiaigényű házat építtetnek, ami 40-50 kWh/m2-es fűtési igényével a hazai tűzifa-potenciál mellett is fenntartható fafűtéssel. Egy ilyen házhoz nem feltétlenül kell szellőztető rendszer, így elektromosság sem, amire egy passzív háznál szükség van. A szellőztetés megoldható az ablakok nyitásával.

Vértesy Mónika is azt hangsúlyozta, hogy az épületszerkezetet kell jól kialakítani jó tömegformálással, tájolással, jó hőszigetelésű és légtömörségű szerkezetekkel. A házat meg lehet már most is építeni úgy, hogy aztán bármilyen gépészetet be tudjon fogadni, vagyis az épületszerkezet részét képezze a felületi hőleadó rendszer és a légtechnikai vezetékezés is. Később felkerülhet napkollektor is a használati melegvíz termeléshez, vagy napelem az elektromos áram termeléséhez.

Miből építsük fel?

Ertsey Attila szerint egy alacsony energiaigényű ház bármilyen építéstechnológiával megépíthető, ugyanakkor úgy véli, hogy a felvázolt forgatókönyv esetére készülve célszerű inkább a természetes anyagokat alkalmazni, amibe a tégla is beletartozik, azonban a polisztirol és az ásványgyapot már nem.

Utóbbiak egyébként a felvázolt jövőben nyilván nem is állnak majd rendelkezésre. Ekkor már el lehet menni olyan irányba, hogy vályogból építjük a házat és szalmával hőszigeteljük, ennek azonban napjainkban még nincs kiforrott minőségbiztosítása, egyelőre ahány ház, annyi elkészítési mód – tette hozzá Vértesy Mónika

Jelenleg érdemes a házat jó hőtároló tömeggel rendelkező falazatból (25-30-as Porotherm tégla, zsalukő, Silka mészhomoktégla, kisméretű, tömör tégla), vastag szigeteléssel (EPS, grafitos EPS) megépíteni, hogy a ház gépészet nélkül is a lehető legnagyobb komfortot nyújtsa.

Azt is megjegyezte, hogy az alacsony energiaigényhez nem kell a passzív házra vonatkozó követelményeket teljesíteni, s az energiaigény úgy is eléggé alacsony maradhat, ha hagyományos módon szellőztetünk. Az alacsony energiaigényű épület egy lehetséges előnye a passzívházhoz képest, hogy – a darmstadti követelményeket megközelítve, de nem mindenáron betartva – olyan kiegészítő elemek beépítésétől mentesülhetünk, mint például a hőhídmegszakítók, üveghab tégla az alapozáshoz, vagy a speciális (PUR, PIR, vákuumos) hőszigetelő anyagok.

Természetesen a hőszigetelésre, a megfelelő légzárásra, a jó felület/térfogat arányra, a nyílászárók megfelelő árnyékolására minden esetben oda kell figyelni.

Az áram

Ertsey Attila szerint ez egy alapvető kérdés. Ha ugyanis nem akarunk villamos áramot a házba, akkor a dolog egyszerű, nincs vele gond. Úgy tűnik, hogy talán nincs is feltétlenül szükség rá. Viszont ha akarunk, akkor a nap- és szélenergia felhasználása a legjobb, s mint mondta, létezik már olyan napelem, melynek élettartama korlátlan, ráadásul a technológia ebbe az irányba fejlődik. Így ha addig beszerezzük a megfelelő napelemet, amíg az még lehetséges, akkor hosszú időre megoldhatjuk az áramellátásunkat.

Hogyan fűtsünk a házban?

Az OTÉK szabályozása szerint: „94. § (1) A tartalékfűtés lehetőségéről gondoskodni kell minden lakás legalább egy lakószobájában…. A tartalékfűtés lehetőségéről szilárd tüzelőanyaggal üzemeltethető tüzelőberendezés céljára alkalmas, gravitációs üzemű kémény vagy egyidejűleg és folyamatosan igénybe vehető többlet villamos energia biztosításával kell gondoskodni.”

Érdemes a kandalló vagy a kályha mellett dönteni, mert egyéb esetben (ha pl. elektromos hőlégfúvó a tartalékfűtés a kondenzációs gázkazán mellett) könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egyik hőtermelő berendezés sem fog működni. Miért is? Majdnem mindegyik hőtermelő berendezésnek a szabályozásában van valamilyen elektronika, ami áramszünet esetén megakadályozza a készülék működését. Ilyen értelemben egy családi háznál az áramszünet nagyobb problémát jelenthet, mint a gázcsapok elzárása, bár utóbbi sem leányálom – fogalmazott a környezetmérnök.

A mai körülmények között egy alacsony hőszükségletű épületben jó megoldás például egy kondenzációs gázkazán vagy egy hőszivattyús rendszer, ezek azonban áram nélkül nem működnek. Ha van áramunk (például a napelem révén), akkor ezek is használhatók.

Vértesy Mónika szerint azonban az egyetlen olyan, általuk ismert és jó megoldás, mely áram nélkül is üzemképes: a zárt égésterű fatüzelésű kandalló. Ennek hője gravitációs elven működő légcsatornákon, vagyis légfűtéssel jut el az épület helyiségeibe. A fatüzelés ráadásul olcsó is, csak okosan kell megoldani, jó minőségű folytonégő tűzhelyet kell választani és száraz fával fűteni. (Segédlet a megfelelő fűtési rendszer kiválasztásához.)

A fatüzelésnél kérdésként persze felmerül, hogy a faállomány elegendő-e, ha mindenki elkezd fával fűteni. Ha 40-50 kWh/m2-es fűtési igényű házakról lenne csak szó, akkor Ertsey Attila szerint elegendőnek kellene lennie.

Az ivóvíz kérdése

Hetesi Zsolt a fúrt kutat javasolja, azonban szakértőink szerint emellett a szennyvíz hasznosításáról és az esővízgyűjtésről is érdemes gondoskodni. Áram és így szivattyú nélkül viszont kissé kényelmetlenné válik a rendszer, hiszen nem nagyon marad más, mint a víz vödörrel történő behordása a házba, kerti vécé és lavór. Egy napelemmel működő szivattyú viszont már alapvetően megváltoztatja a helyzetet, ilyenkor használható a megszokott angol vécé, mosdó, fürdőkád, hiszen a kútból fel lehet juttatni a vizet, illetve a derítőből el lehet távolítani a szennyvizet.

Az édesvíz készlet és azon belül is az ivásra alkalmas minőségű víz csak korlátozottan áll rendelkezésünkre és nagyságrendekkel lassabban termelődik újra, mint amilyen ütemben elhasználjuk. Tehát nemcsak a felvázolt jövőre készülve, hanem egyébként is érdemes hasznosítani az esővizet, kutat fúratni, és egyedileg tisztítani a szennyvizet. Utóbbi esetében egy eleveniszap segítségével anaerob, anoxikus, és oxikus biológiai folyamatok alapján történő tisztításra kell gondolni, mely optimális és stabil környezetet teremt a biológiailag lebontható szerves anyagok, nitrogén és foszforalapú szennyezőanyagok eltávolításához. Az esővízgyűjtés egy nagy, kb. 10 m3-es ciszterna segítségével jól megoldható lenne, mely a tetőfelületről gyűjti az esővizet, s ez például megfelelő lenne öntözéshez.

Forrás: http://ingatlanmagazin.com/ingatlanpiac/energiavalsag-jarvanyok-ehinseg-milyen-hazban-veszelhetjuk-at-a-vilagveget/1/