Magyarországi Ley-vonalak


Mások példáját követve, az 1990-es évek elején megpróbáltuk felderíteni a magyarországi Ley-vonal rendszert, megkeresni a hazánkban legjellemzőbb energia-központokat. Álláspontunk szerint, mivel az energia-ösvények az egész világra kiterjedő hálózatot alkotnak, akkor ennek a hálózatnak szükségképpen Hazánkban is vannak elemei. Olyan helyeket kerestünk elsősorban, melyek valamilyen „csodálatos esemény” kapcsán híressé váltak, és a katolikus egyház jelentős búcsújáró helyei közt tartja számon, de ugyanilyen alapossággal kerestük a „jelenési helyeket”, látomások helyeit, de gyógyforrások, különleges ikonok, szentképek, olykor „szent” források helyeit.

Munkánkat néhány körülmény hátráltatta, ugyanis legnagyobb sajnálatunkra, amikor valamilyen természetfölötti élményt tapasztalnak az emberek, és beszámolójukkal megkeresnek tudósokat, akkor a tudósok általában az illető bejelentő elmeállapotát kezdik el vizsgálni és nem magát a jelenséget, a megtapasztalt tényt. Nem kell mondani, ez a fajta hozzáállásuk mennyire árt a tudománynak, de a megfigyelőknek is, akik legközelebb nem mernek kiállni észleléseikkel.
A tudományt leginkább a „szokatlan” jelenségek megismerése viszi előre, s nem pedig az ilyeneknek való hátat fordítás. Mindezek ellenére tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze az évek során archívumunkban.
Ahogy egyre-másra gyűltek térképünkön a különböző „szent helyeket” jelölő pontok, úgy vált mindinkább felismerhetővé az a rendszer, melyet alkotnak. Több száz kilométeren át vezető nyílegyenes vonalak, több tucat kilométeres sugarú körívek bukkantak fel. Nem hittünk a szemünknek!

Az ország egyik legnagyobb erővonal-csomópontja látható itt, Csobánka közvetlen közelében, a Pilisben. Közel hasonló jelentőségű csomópont található Gyulán és Lentiben. Ezek a helyek sok szempontból kitüntetettek.

A fő égtájakkal egybeeső, ezért „fő” vonalnak tekintett egyenesek meghúzása után néhány mellékvonal is előbukkant. Igazából csak ekkor mutatkozott meg az összefüggés a vonalrendszer és az ingókövek, illetve a kunhalomként (más vidékeken kurgán, mound, stb. néven) ismert dombok között. Ugyanis kiderült, hogy ezek az olykor több mint tízezer évvel ezelőtt, mesterségesen emelt halmok olyan rendszert alkotnak, amely pontosan beillik a korábban említett fővonalak rendszerébe. Ráadásul, amikor a vonalakat meghosszabbítottuk a környező országok felé, azt tapasztaltuk, hogy azok gyakorlatilag tökéletesen egybeesnek a Daniken és mások kutatásai alapján feltárt egyenesekkel. Pl. az egyik Dánián és Németországon áthaladó vonal áthalad a csobánkai szentkúton, Petőfiszállás-Szentkúton, a szegedi Dómon, valamint és az ókori jóshelyen Delphoin is. A kérdéseket mi is feltettük: Mi ez? És mi ennek az egésznek az értelme? Mindez a véletlen műve lenne csupán?
A Szentes közelében tapasztalt fő Ley-vonalak.
Jól látható, hogy egyikük városunk főutcájával egybeesik, s öt templommal is közvetlenül érintkezik.

Csobánka
Magyarország legjelentősebb „energia-központja” Csobánka. Négy Fő Ley-vonal metszi itt egymást. A településhatárában, egy domboldalon fakadó forrás már hosszú évszázadok óta ismert gyógyító hatásáról.
A Pilis-hegység déli peremén lévő község Pest megyéhez tartozik. Szerbek alapították a XVII. század végén, német és szlovák lakosságát a XVIII. század folyamán nyerte. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza későbbi és német eredetű.
A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak.
A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.
Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.

A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide.
A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Bár az átalakítással sok régi fogadalmi kép kikerült a templomból, a felajánlás századunkban is szokás volt. Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet.
Illés napján a szerb zarándokok a kereszt előtt építettek oltárt. Mise után a pap megszentelte a forrást, ennek vizével pedig a búcsúsokat.
Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2). Jönnek zarándokok más Mária-ünnepeken is, és különösen szombatonként, mert a szombatot Mária napjának tartják. Egyéb búcsúi: Kisasszony napja (szeptember 8), illetőleg Illés-nap (július 20). A csobánkai búcsújáró kápolna vadregényes természeti környezetben fekszik. Hosszú erdei úton, kellemes sétával közelíthető meg. Rövidebb hétvégi kirándulások céljának is alkalmas.

Petőfiszállás-szentkút
A Csobánkán és Budapesten áthaladó, majd Delphoit is metsző vonal következő állomása Petőfiszállást-Szentkút. Az egyetlen nagy-alföldi, artézi forrás helye. Szintén ismert búcsújáró hely.
Az egykori Ferencszállás a XIII. században Magyarországra beköltözött kunok települése volt a Kiskunság területén. A templommal rendelkező falu életét a török hódítás törte meg. Lakói a portyázó török-tatár hadaktól nagyobb biztonságot jelentő Kecskemétre költöztek be. A falu határa hosszú ideig Kecskemét és más kun, jász települések legelője volt. 1745-ben a jászkunok önmegváltásakor a puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta magához.

A legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjszakai órán is legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, amelynek vizében Mária nagy fénnyel tündöklő alakját pillantotta meg. A hír gyorsan elterjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz csodát látni, vizéből pedig az otthonmaradt hozzátartozóknak vinni. A hagyomány ezt a csodát azzal magyarázta, hogy a falu papja a betörő törökök elől az Oltáriszentséget a templom előtti forráskútba rejtette.
Az 1700-as évek végén, mondja egy másik legenda, egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Megmosakodott vizében, s a lába meggyógyult. Mankóit leszúrta a földbe, amelyek kihajtottak és terebélyes fává nőttek. E fákat később a búcsúsok szilánkonként elhordták.
A meginduló búcsújárás hatására a kiskunfélegyházi tanács a helyszínen egy kőkeresztet emeltetett. A zarándoklatokat azonban 1793-ban a váci püspöki hatóság betiltotta. Ennek hatására a város elrendelte a forrás betömését. Egy tanyai ember, akinek a földjén a búcsúsok a friss vetést sokszor letiporták, trágyával tömte el a víz útját. Ám a víz a piszkot kihányta, s még nagyobb erővel tört föl. Ezt égi intésnek tekintették, s ettől kezdve senki sem mert a forráshoz nyúlni. Körülkerítették, védőtetőt emeltek föléje és különösen Pünkösdkor és Kisasszony napkor (szeptember 8.) nagyon sokan látogatták.

A búcsújárás miatt Kiskunfélegyházán 1873-ban kápolnaépítő bizottság alakult. A templom építéséhez a középkori Ferencszállás elpusztult templomának köveit is felhasználták. Egy évtized múlva készen volt a templom és előtte a szent keresztút tizennégy stációja. A szentkút környékét Kiskunfélegyháza város 1888-ban megvásárolta és fásította. A millennium emlékére megépült a Skapulárés Szűzanya kápolnája, majd a Prágai Kisjézus képoszlopa, s végül a Lourdes-i barlang, amely egyúttal szabadtéri oltár is. A stációkat egy fedett folyosón újjáépítették.
A kegyhely sajátos szertartása a búcsús ünnepek gyertyás éjszakai körmenete. A tágas pusztán, ahol a látóhatárt csak néhány fa korlátozza, hatalmas égbolt borul a virrasztó búcsúsokra. A teremtmény-érzéssel eltöltött híveknek megtapasztalt Istenélményük van. A kegyhely jellegzetessége a búcsúsok adományaiból összegyűlt Mária-múzeum kiállítása. A kegyhely legendáját és történetét Móra Ferenc is felhasználta Ének a búzamezőkről című regényében.