Az ember egy társas lény. Van, aki társát az állatokban találja meg. Ezen belül is a ló és ember közötti kapcsolat semmihez sem hasonlítható, talán mert a vérünkben van. Dr. Kurucz Jánossal, lovakkal foglalkozó állatorvossal beszélgettünk.

– Miért választotta ezt a hivatást, és ezen belül is a lovak gyógyítását?

– Az egyik nagypapám huszár, a másik tüzér volt. Talán tőlük örököltem genetikailag, hogy szeretem a lovakat. Azért akartam állatorvos lenni, hogy lehessen saját lovam, mert egyébként nem lett volna pénzem a gyógyítására. Így mindenáron az volt a cél, hogy állatorvos, és ezen belül is lódoktor legyek. Ez egy csodálatos felépítésű állat, a világ legtökéletesebb atlétája bámulatos mozgatószervekkel és légutakkal. Az ember nem is érti, hogy mindannyiunk teremtője, aki a lovakat is létrehozta, hogy tudta őket ilyen tökéletesre megtervezni. Én egy boldog ember vagyok, mert életemben még egy percet sem dolgoztam, mindig a hobbymat csináltam.

– Olyan történetek keringenek, hogy sejkek magánrepülőt küldenek önért, annyira elismert a szakmában. Ez igaz vagy csak egy legenda?

– Az, hogy sejkek, az csak egy legenda. Marokkó mellett van egy sziget, amely egy szíriai hercegnő tulajdona. Ennek a lóállományát egy svájci állatorvos csapat látta el. Én is bekerültem mint diagnoszta. De rengeteg külföldivel dolgoztam már.

– Melyek a leggyakoribb lóbetegségek?

– Amelyek számomra a leggyakoribbak – én ezzel foglalkozom –, azok a mozgásszervi problémák. Az emésztőszervi zavarok is gyakoriak. De betegségek tárháza létezik, vannak egyre újabbak is, melyek a klímaváltozás eredményei. Európában is kell már olyan betegségekre számítani, amelyek eddig egzotikusnak voltak mondhatók.

– Az általános orvosnak könnyebb dolga van, mert ott a páciens el tudja mondani, hogy hol és mije fáj. A ló ugyanezt nem tudja megtenni. Hogyan lehet így megtalálni a probléma okát?

– Ez nem igaz, hogy nem tudja elmondani, a lóval is kommunikálunk. Bizonyos testbeszédek ugyanúgy érvényesek a lónál, mint az emberi kapcsolatokban is. Egyébként számos jó oldala van ennek, például az én betegem nem hazudik, nem akar félrevezetni. Mivel nem annyira egyszerű a kommunikáció, mint egy emberrel, így bizonyos protokollokat mindig be kell tartanom. De amíg rájövök, hogy hol kell egy adott beavatkozást végrehajtanom, az a legérdekesebb része a munkámnak.

 

(Overdose egyik diagnosztájával készített interjú teljes egészében a Bar!kád hetilap karácsonyi dupla számában olvasható.)

barikad.hu