Fényadó

Felkészülés a Változásokra

Az igazság a devizahitelekről!

Avagy, miért támadja a zsidó-keresztény kultúrkör az iszlámot?

Szerző: Elek Attila Független SZABAD EURÓPA www.szabadeuropa.com 2011.12.12.

Ezen a héten újra folytatjuk leleplezésünket a jelenlegi pénzügyi világról. Csakhogy ma a szokásosnál is nehezebb dolgunk van. A múlt héten ugyebár megírtuk, hogy két dolog osztja meg az embereket leginkább, a politika és a vallás. Ha én leírom, hogy hülye Gyurcsány! Az ország egyik fele örvendezik vala, a másik meg fasisztának tart. Ha leírom, hogy Viktor nem ezt ígérted, sokan lengetik a zászlót és vállba veregetnek, míg az Orbán-hívek újjal mutogatnak rám, hogy kommunista. Elég szűk, de szerencsére, azért növekvő – azok tábora, akiket nem a vakhit vezérel, hanem meg is akarja érteni a leírtakat.

Nagyon fontos, hogy amit írok, az egyfajta igazság, az én igazságom, nem kell vele egyetérteni, nem kell elfogadni. Azonban érdemes rajta elgondolkodni, összevetni egyéb tapasztalatokkal és eldönteni mindenkinek a saját igazságát. Egyet ostobaság tenni, vakhitből, zsigerből elutasítani. 
A mai cikk azért nehéz, mert nem csak politikai van benne, hanem vallás is. Politika ÉS vallás. Kemény dió, néhány olvasónak nem lesz elfogadható, mert bántani fogja saját hitét, amit képtelen feladni egy kis gondolkodás kedvéért. Senkitől nem kérem azt, hogy dobja el hitvilágát. Miért is tenném. Össze lehet azt egyeztetni, sok mindennel. Az más kérdés, hogy a hit nem egyenlő mindig azok "hivatalos" képviselőivVágjunk hát bele!

Szóval devizahitelek! Az országot fojtogatja a svájci frank (továbbiakban CHF) alapú hitelek sokasága. Családok százezrei élnek felmondott hitelekkel, titkolják, szégyellik, be sem vallják, még a közeli ismerőseiknek sem, akiknek persze ugyanúgy fel van mondva a hitelük. De! Vegyünk egy kicsit vissza, és a ne a devizahitelekkel foglalkozzunk első lépésben, hanem a sima (forint) hitelekkel.  
Azt vettem ugyanis észre ismerősökkel beszélgetve, hogy sokaknak fogalmuk sincs a hitelek felépítéséről. Mint matematika tanárt ez nagyon zavar. Nézzünk egy példát. Egy fickó felvesz 10 millió forintot 15 éves futamidőre, mert lakást akar venni. Beballag a bankhoz, ahol a bank megvizsgálja a hitelképességét és tesz egy ajánlatot. A fedezet a vásárlandó ingatlanon lévő banki jelzálog, a fickó, mint adós és általában egy kezes. Emberünknek mi a kérdése? Mennyi a kamat ill. a THM (teljes hiteldíj mutató). A bank azt mondja 10% illetve zavarosan mondja, hogy bubor + 3%, ami gyakorlatilag mozgó kamatot jelent, a mindenkori jegybanki kamathoz képest 3%-kal többet. Az egyszerűség kedvéért legyen végig 10%.


Nos, már sokan itt elbuknak. Valamilyen érthetetlen oknál fogva az emberek egy része azt hiszi, hogy a 10 millióhoz hozzáadják a 10% kamatot elosztják a futamidő hónapjaival és kijön a törlesztő részlet. Nos, természetesen nem így van. A 10% kamatot minden évben felszámolják! Sőt, a kamatra is kamatot számolnak, ezt hívjuk kamatos kamatnak! Ezért van az, hogy egy 10 milliós kölcsönre – ha közben nem törlesztenénk – cc. 41 milliót kellene visszafizetnünk. Horror! De „szerencsére” törlesztünk, már az első hónaptól kezdve. Igen ám, de mit? Hát a kamatot! A futamidő 15 éves vagyis 15-ször 12 hónap, azaz 180 hónap. A bank havi törlesztésre 110 ezer forintot kér, tehát a 10 millió forintra visszafizetünk majdnem 20 milliót. A csapda az, hogy hiába fizetünk vissza egy év alatt 1.320.000 forintot, azt vesszük észre, hogy az első év letelte után még mindig tartozunk 9.800.000-rel.
Sokan bele sem gondolnak, tehát, hogy a kamatos hitel eleve egy kizsákmányolás. Különös tekintettel arra, amit már leírtunk, hogy a bank ezzel a pénzzel, amit nekünk kikölcsönöz, nem is rendelkezik.Emlékeztető itt!

A devizahitelnél annyi a plusz csapda, hogy míg a nemzeti valutában aránylag kiszámítható az uzsora visszafizetése, addig a CHF alapúnál az árfolyam mozgása miatt a 10 millió felvett hitelből simán lehet 40-60 millió visszafizetés is. Ezért a falusi uzsorás cigányt, már viszik is a börtönbe ugyebár! Ez meg törvényes. Törvényes? Nos, nem biztos. 

Először is a bank törvénytelenül járt el, amikor a hitelképességet megállapította. Ha ugyanis az adós nem tud fizetni, akkor annyi. A legtöbb, amit a bank tehetne, hogy az ingatlant elveszi és megpróbálja eladni. DE! Nem lehetne ezek után az adóssal szemben semmilyen követelése. A bank nem mondhatja azt, hogy elvettem a hazádat, de csak 10 millióért tudtam eladni és még tartozol 25 millióval. Nem! Ez ugyanis törvénytelen, mert a bank ezek szerint rosszul mérte fel a hitelképességet. Ennek kellene lenni az egyik megoldásnak, a „szabad elsétálást” törvénybe kellene iktatni. Vettem egy autót, de nem tudom fizetni, visszaadom a banknak és felejtsük el egymást. A bankok csak és kizárólag ebben az esetben tárgyalnának valóban és érdemben az adósokkal, mert így veszthetnek. Most komolyan kit fog motiválni, hogy elveszik az autóját és a lakását és még többel tartozik a banknak, mint amennyi hitelt felvett? Senkit. Ennek a vége – könnyen megjósolhatóan – csak az öngyilkosságok számának drasztikus növekedése lesz illetve a bankfiókok ostroma és megsemmisítése. Amelyik bank ezt nem látja az vak és nem tartja szem előtt saját üzleti érdekeit, a betéteseinek biztosságát és a tulajdonosai pozícióit sem.

Halkan jegyzem meg, hogy mivel a hitelösszeg a felvétel pillanatában nem állt a bank rendelkezésére, ezért a CHF-ben természetesen soha nem is vette fel azt anyabankjától, ez egy CHF ALAPON elszámolt, de természetesen forinthitel, egy szélhámos és rossz termék. Ha egy étel mondjuk mérgező, és többen belehalnak, akkor a bűnöst börtönbe zárják. Ez egy mérgező banki termék, akik kitalálták mérget szórtak a banki piacra, és ezek nem a politikusok között keresendők. Nem kérdés, hogy azonnal forintosítani kell az összes devizahitelt a felvételkori árfolyamon. Ezt titkos háttértárgyalásokkal kell a bankokkal megbeszélni, nem politikai lózungokkal operálni, mint a végtörlesztés. Fel kell kínálni nekik, hogy ők adják meg a pontos megoldást és ütemezést, de adják meg, mert különben törvényileg lesz megoldva a dolog. De nem lehet szarakodni. Orbánék sajnos értékes másfél évet veszítettek el a töketlenkedésükkel. 

De, hogy jön ide a vallás? – kérdezheti a Kedves Olvasó. Nos, kérem, világon van 7 milliárd ember, de ennek több mint a fele máshogy kezeli a pénzügyeket, mint a zsidó-keresztény kultúrkör. Ez itt most nem egy másik vallás melletti korteskedés, csak az igazság leírása. Az iszlám tiltja a kamatszedést! Már maga a vallás, bűnnek tartja. A Korán, mint a szentírásuk leírja, hogy aki kamatot szed az bűnös. Hoppá!

Igen ám, de a kereszténység és az iszlám egy tőről fakad, minden ellenkező híresztelés ellenére, Jézust például prófétaként ismerik el. A mi Bibliánkban, János könyvének második fejezete írja le a templom megtisztítását. Amikor Jézus első alkalommal megy Jeruzsálembe, hogy bemutatkozzék, mint az isteni törvény beteljesítője, a pogányok udvarában színes társaság veszi körül, hatalmas a nyüzsgés-mozgás, áldozati állatokat vásárolnak, és itt üzletelnek a pénzváltók is. Jézus felborítja a pénzváltók asztalait és kiűzi a kufárokat (kereskedőket) a templomból. Isten háza ugyanis nem üzlet és nem bank.  

A kamatszedés egy nem józan dolog és nem támogatja a társadalom hosszú távú túlélését, bele van kódolva a feszültség, mert az örökösödés útján kizsákmányolásra nyújt lehetőséget, kialakítva egy modernkori rabszolgatársadalmat, ahol a láncokat a hitelkamatok helyettesítik.  
De hát, hogy volt(van) ez az iszlámban. Azon a földrajzi területen is volt kamat, de Mohamed Próféta egyenesen megtiltotta a kamat alkalmazását, ami az ő idejében elérte az évenkénti 100 százalékot, azaz megfelelt az uzsora mai értelmezésének és látta, hogy hová vezet ez az út. A XX. századra azonban a parancsolat súlyos kényszerhelyzetet teremtett: bankokra a muzulmán országokban is szükség volt, ezek működtetése pedig csak különleges kompromisszumok formájában volt elindítható és fenntartható. Az áthidaló elv az volt, hogy kamatot sem a betétek, sem a felvett hitelek után nem fizettek, hanem „a vállalkozás hasznából” kellett részesedést juttatni annak a félnek, amelyik a pénzét átengedte. Az alapkövetelmény az, hogy a haszon egy részének átengedése mögött mindig legyen valós munka, teljesítmény vagy közreműködés. De csak akkor kell törleszteni, ha van munka, ha van termelés. Persze sokféle alkalmazás alakult ki, például a „lakáshitelnél” először a bank nevére kerül a ház, és a bérlő, saját bevételi alapján, önkéntesen, és/de kamatmentesen törleszt.

Nem tudom hány olvasónak mondtam újdonságot, de lehet, hogy vannak néhányan, akik nem hallották ezeket az adatokat. Most képzeljék el, hogy mekkora veszélyt jelent az iszlám, a zsidó-keresztény világuralomra törő pénzügyi elitre. Mi lenne, ha a keresztények és zsidók sem akarnának kamatot fizetni, sőt egyenesen etikátlannak és elnyomónak tartanák azokat, akik ilyet tesznek? Tessék belegondolni! Adják, még ehhez hozzá, hogy az arab országok olajban gazdag területeket birtokolnak. 
Önök mit tennének, ha a pénzen keresztül akarnák irányítani a világot? Lehetséges, hogy le kéne járatni az arabokat? Megérné még az is, hogy arab lerombolják a saját országuk ikertornyait, csak hogy terroristákat csináljanak belőlük? Megérné, hogy megöljenek egymillió irakit, hogy aztán ne kerüljenek elő a tömegpusztító fegyverek? Lehetséges lenne, hogy érdemes lenne atombomba gyártásával vádolni őket, mikor „nekünk” persze dugig van a padlás robbanófejekkel? Lehetséges, hogy nem is az arabok az igazi ellenségek? Lehetséges, hogy az igazi ellenség láthatatlanul megbújik a háttérben és csak összeugraszt minket?

Bank, kamat nélkül - mégis nyereséges

Bank Islam

ALLAH BANKTÖRVÉNYE - Bank, kamat nélkül

Kudor Emese

Miközben manapság mindenki a magas kamat miatt aggódik, a modern világ egy kis szegmense nem is ismeri ezt a fogalmat: az iszlám vallás ugyanis tiltja, hogy a bankok kamatot követeljenek hiteleik után.

Egy bank alapvető működése két tevékenységbe sorolható: pénzbetétek befogadása és hitelek nyújtása. Az előbbiekre kamatot fizet, az utóbbiak után kamatot szed, majd a kettő különbsége képezi a nyereséget. Ennek ellenére léteznek olyan bankok is, amelyeknek üzleti alapelvei között szerepel az, hogy nem számolhatnak fel kamatokat, vagyis nem kereskedhetnek tisztán pénzzel. A helyzet abszurdnak tűnik, pedig egyáltalán nem lehetetlen: az iszlám bankok kezdettől fogva pontosan ezen az elven működnek, és mégis nyereségesek.

A muzulmán hit és értékrendszere az emberi élet szinte minden területét átfogja: a társadalmi és gazdasági, politikai és jogi életet csakúgy, mint a kulturális és erkölcsi ügyeket. Az iszlám törvénykezést, jogrendet saríának hívják, s ez még a bankéletet is szabályozza. Az üzleti élet egyik különleges ágazata az iszlám bankrendszer, amely az iszlám törvénykezés alapján működik. Konkrétan a befektetésekre vonatkozóan a saria öt alapelvet fogalmaz meg: először is nem foglalhatnak magukban kamatfizetést, másodszor az ügyletben

meg kell jelennie a jótékonysági adakozásnak,

azaz a vallásos adónak, harmadszor az üzlet nem irányulhat az iszlám értékrendjével szembenálló termék vagy szolgáltatás előállítására. Ezen kívül tilos az amúgy elkerülhető kockázatok vállalása, kerülni kell a spekulatív ügyleteket, és végül, az üzlet tagjainak kölcsönösen vállalniuk kell, hogy biztosítják egymást a károk és veszteségek ellen.

Egy malajziai iszlám bank forrás: www.biyokulule.com

Egy malajziai iszlám bank forrás: www.biyokulule.com


A felsorolt elvek értelmében engedélyezett például a letét vagy a hitelezés, ám szigorúan tiltott a haszonelvű finanszírozás. A jogelvek alapján a pénz egyszerűen egy eszköz, amivel a dolgok értékét mérjük, de önmagában állva nincs értéke. Ez alapján pénz előállítása tisztán pénzből – például kamat alapján – tiltottnak minősül. A saría szerint az ilyen kontraktusok

kiszipolyozzák vagy kihasználják a szerződő felek egyikét,

ezzel növelhetik a vagyon elosztásának egyenlőtlenségét, ez pedig megengedhetetlen. Ebben az értelemben a gazdaságnak, illetve a bankoknak is szem előtt kell tartaniuk a „közjót”, s elő kell segíteniük a környező társadalom gazdasági-társadalmi jólétét is.

Emellett az iszlám pénzintézetek nem foglalkozhatnak olyan ügyletekkel, amelyeknek valamifajta közük van például az alkoholhoz, a sertéshúshoz, a dohányhoz, a pornográfiához vagy a szerencsejátékokhoz. Ezek ugyanis ellentétben állnak az iszlám értékrendjével. Tiltott még a fix lekötésű kötvény, s minden olyan ügylet, amelyben a profitot kamatszázalékok határozzák meg.

A bank intézménye tehát – az iszlám elvek szerint – jóval több mint "nyereséggyár".

 

fotó: Adek Berry via www.theepochtimes.com

fotó: Adek Berry via www.theepochtimes.com

Az arab bankoknak társadalmi felelősségük van. Egy ilyen hitelintézet minden egyes dolgozójának olyan magatartást kell tanúsítania, hogy bárki, aki a bankkal kapcsolatba lép, lássa: itt még

a tőke felhasználása is vallásos cselekedetnek minősül.

Az iszlám elveivel tehát csak olyan finanszírozási ügyletek egyeztethetőek össze, amelyekben a finanszírozó a pénze fejében csak az annak felhasználásából elért haszonból kap egy előre meghatározott arányú részt.

A résztvevők ugyanilyen arányban viselik azonban a vállalkozás esetleges veszteségeit is. A mezőgazdasági beruházások esetén például, ha rossz a termés, és ez kárt okoz a termelőnek, a banknak is méltányos hányadban le kell mondania a kölcsön összegének visszaköveteléséről.

Hogyan épülhetnek be ezek a törvények a pénzügyi tevékenységek hétköznapjaiba? Létezik néhány jellegzetes mechanizmus, amelyet a bankok alkalmaznak. Az egyik az iszlám jelzálog. Ebben az esetben a bank nem kölcsönöz pénzt az ügyfélnek, hogy megvásárolja a kívánt árut, hanem maga a bank vásárolja meg a terméket az eladótól és magasabb áron adja el a vásárlónak, így realizál implicit módon profitot.

Az ügyfélnek megadatik a lehetőség, hogy részletekben fizesse vissza az ellenértéket, azonban nem szab ki büntetést a törlesztése késedelmekor. Annak érdekében, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget,

a bank szigorú kezességet követel.

Egy innovatív módszert is alkalmaznak még az iszlám bankok: a társulást. Ekkor a bank és az ügyfél egy kölcsönös egyezményen alapuló társulást hoz létre, amelynek a tőkéjét egy meghatározott arányban közösen viszik be. A pénzből ingatlant vásárolnak, amit a társulás majd kiad az ügyfélnek bérfizetésért cserébe, amit elosztanak egymás közt a befektetett tőkéjük függvényében. Ezzel egy időben az ügyfél részletekben megvásárolja a bank tulajdonrészét, amíg a teljes eszköz átruházódik az ügyfélre és a társulás megszűnik.

A konzervatív pénzügyi rendszer miatt az iszlám bankszektor szerencsésen túlvészelte a gazdasági válság nagy zuhanásait. Egy közel-keleti üzleti portál, a MEED összesítése szerint az Arab-öböl országainak bankjaiban az utóbbi egy évben harmadával nőtt a mérlegfőösszeg, a bevételek pedig 22%-kal híztak – írja az Origo.

Az igazsághoz tartozik mindeközben az is, hogy az iszlám bankok nyereségessége is csökkent, ami főleg a forrásköltségek emelkedésének és az ingatlanpiaci árak csökkenésének volt a következménye. 2008-ban a profitok ezzel együtt is 6 százalékkal emelkedtek, ami ugyan jelentős lassulást jelentett, de legalább nem csúsztak mínuszba a bankházak. A szakértők szerint az iszlám bankok szerencséje abból adódik, hogy korábban kimaradtak a piac robbanásszerű emelkedéséből is – azaz most abból profitálhatnak, hogy az elmúlt években nem nyertek sokat az azóta eléréktelenedett eszközökön, jegyzi meg az Origo.

Ez a pénzügyi politika lassan beszivárog Európába is: Londonban 2004-ben adták ki az engedélyt Európa első iszlám bankjára, az idei évtől kezdve pedig Párizsban is nyílhatnak bankfiókok. Kereslet minden bizonnyal lesz a saríat tiszteletben tartó hitelintézmények iránt, mivel a nyugat-európai államokban jelentős iszlám közösségek élnek.

Forrás: islamic-banking.com, wikipedia.org, origo.hu

A pénzügyi világ rákos daganata

Barikad.hu

Dereguláció. Így hívják a pénzügyi világ betegségének egyik legpusztítóbb kiváltó okát. Nyugodtan nevezhetjük civilizációnk rákos daganatának, hiszen pont úgy falja fel és emészti el a világot, ahogy a rák az embert. A daganatos megbetegedéseket a szabályozatlan, kontrollálatlan sejtszaporulat okozza, beépülve és károsítva a biológiai szöveteket. Közgazdasági értelemben a dereguláció jelentése röviden: a szabályozottság mértékének, az állam szerepvállalásának csökkentése a piaci, pénzügyi hatások érvényesülésének nyomására. Tehát a dereguláció pont úgy növekszik, beépülve, kontrollálatlanul, áttéteket képezve és végzetesen károsítva az állami szöveteket, mint egy rákos daganat az élő, emberi szervezetben. Ahogy a ráknak, természetesen a deregulációnak is van kiinduló pontja.

Kórelőzmény

A jelenlegi, szinte felfoghatatlan pénzügyi hatalom kialakulásának több évszázados múltja van. A dereguláció lényegében ennek a hatalomnak a gátlástalan és kapzsiságot tükröző túlburjánzása. Minél több pénz és profit, erkölcsi aggályok és bármiféle gazdasági, vagy állami kontroll nélkül, csupán ez számít nekik.

wall streetA II. világháborút megelőző nagy gazdasági világválság hatására az Amerikai Egyesült Államok szigorú ellenőrzés alá vonta a pénzügyi szektort. A bankok többnyire helyi vállalkozásként működtek, amelyek nem spekulálhattak a betétesek megtakarításával. A világháború után Amerika valódi nagyhatalommá vált és rohamosan fejlődött gazdaságilag. Van egy mondás azonban: akinek sok pénze van, az még többet akar. Az 1970-es vége felé egyre dominánsabbá váltak azok a neoliberális elképzelések, amelyek szerint a pénzügyi szektor szabályozása káros és meg kellene szüntetni a szabadpiaci korlátozásokat. Az 1980-as évek elejére a deregulációs lobbi győzelmet aratott és az államilag szabályozott kapitalizmust felváltotta a neoliberális kapitalizmus. Az amerikai kongresszus két olyan törvényt is elfogadott, amely megvalósította a pénzügyi szektor deregulációját. Először a betétgyűjtő intézmények deregulációjáról és monetáris ellenőrzéséről (Depository Institutions Deregulation and Monetary Control Act) szóló 1980-as, majd az 1982-es Garn-St. Germain-törvényt szavazták meg a kongresszus tagjai. Az új törvények a kamatlábak fokozatos deregulációját írták elő, és elősegítették a pénzügyi szektort felosztó korlátozások lazítását. Vagyis, lehetővé vált az amerikai típusú takarék és hitelbankok számára, hogy kockázatos befektetésekre használhassák betéteseik pénzét. Még egyszerűbben fogalmazva: a bankok fogták a kisemberek megtakarított pénzét és afféle pénzügyi kaszinózásba fogtak. Ez gyakran súlyos katasztrófákhoz, banki sikkasztáshoz, csődökhöz vezetett és persze a kisemberek kisemmizéséhez.

A pénzügyi szektor térhódításának következő állomása az 1933-as Glass-Steagall törvény eltörlése volt. A Glass-Steagall létrehozta a szövetségi betétbiztosítási alapot, illetve teljesen szétválasztotta a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenységet. 1999-ben azonban a Clinton-kormány alatt ennek homlokegyenest az ellenkezőjét valósították meg a Gramm-Leach-Bliley törvény elfogadásával. Lényegében ez a törvény alapozta meg a gátlástalan spekulációk lehetőségét és innen egyenes út vezetett a 2008-as gazdasági válságig, valamint a továbbra is tartó súlyos pénzügyi zavarokig. A Gramm-Leach-Bliley törvény lehetővé tette, hogy a kereskedelmi bankok, brókercégek, biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, intézményi befektetők és hedge fundok befektethessenek egymás termékeibe.

Az Egyesült Államok ezzel gyakorlatilag teljesen lemondott pénzügyi szuverenitásáról és a hatalmat néhány befektetési banknak (Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merill Lynch, Bear Stearns), pénzügyi konglomerátumnak (Citigroup, JP Morgan), értékpapír biztosítónak (AIG, MBIA, AMBAC) és mindezek kiszolgálóinak, a hitelminősítőknek (Moody’s, Standar & Poor’s, Fitch) adta át.

Pénzügyi buborék, avagy a rákos daganat

A dereguláció megvalósulásával Pandora szelencéje kinyílt és a bankok gátlástalanul elkezdtek – mindenféle hitelbírálat nélkül – a magánszemélyeknek alacsony minőségű jelzáloghiteleket nyújtani, melyek magasabb kamatozásúak voltak. 2000 és 2003 között a jelzáloghitelek száma, majdnem a négyszeresére nőtt. Az új rendszer több billió dollárnyi jelzálog és egyéb hitelt kapcsolt össze a nemzetközi befektetőkkel. A Központi Banknak (Federal Reserve) szabályozó szerepe lehetett volna, de nem élt ezzel a jogával és a deregulációt támogatta. A bankok pedig újabb és újabb kölcsönszerződéseket írtak alá lakáshitelekhez.

buborék

A dereguláció nyomán született új rendszerben a befektetési bankok, a pénzügyi konglomerátumok, az értékpapír biztosítók és a hitelminősítők mind összejátszottak a gyors és elképesztően hatalmas profit érdekében. A kölcsönök minősége senkit sem érdekelt, csak az, hogy minél többet tudjanak eladni belőlük.

A kölcsönnyújtók eladták a jelzáloghiteleket a befektetési bankoknak, akik több ezer ilyen kölcsönszerződést és egyéb más hitelt gyúrtak össze biztosítékkal védett tartozásokká (Collateralized debt obligations – CDO). Ezután a bank fogta ezeket a tartozásokat és befektetőknek adta el. Látszólag minden rendben volt, hiszen a hitelminősítők, ki tudja mire alapozva, AAA-s besorolást, vagyis a legjobb befektetési értéket adták a bankok által eladott biztosítékkal védett tartozásoknak. A „jó minőségű értékpapírok” pedig rendkívül népszerűvé váltak a nyugdíjalapok körében. És így ment ez… Évente több százmilliárd dollár folyt át az ilyesféle értékpapírosításon.

A biztosítók szintén kiszakították a saját részüket az értékpapírosításból. Hitel-nemteljesítési csereügyletekkel (Credit Default Swap – CDS) kezdtek el kereskedni. Ez lényegében a befektetők számára kialakított biztosítási forma volt, amely azt jelentette, hogy a biztosítékkal védett tartozásokkal (CDO) rendelkező befektetők, egy bizonyos befizetés ellenében kártérítési ígéretet kaptak a biztosítóktól. A normál biztosítással ellentétbe azonban az úgynevezett CDS-t bármelyik befektető megvásárolhatta a biztosítótól, ha az általa nem birtokolt biztosítékkal védett tartozások ellen akart spekulálni. Mivel a hitel-nemteljesítési csereügyletekre szintén nem létezett szabályozás, ezért a biztosítókat semmi sem kötelezte arra, hogy kárenyhítő alappal rendelkezzenek. De ez őket nem is érdekelte és arra ösztönözték üzletkötőiket, hogy minél több CDS-t adjanak el, anélkül, hogy valójában kártérítést tudtak volna fizetni, ha valamelyik biztosítékkal védett tartozás bedőlne…

Így táplálta a deregulációnak köszönhetően a pénzügyi szektor gátlástalan kapzsisága és ostoba felelőtlensége egyre csak nagyobbra és nagyobbra azt a rettegett gazdasági buborékot, amely végül 2008-ban kipukkadt.

A válság lecsap: Gyors áttétképződés

A befektetési bankok elárasztották az értékpapír piacot alacsony minőségű jelzáloghiteleket tömörítő biztosítékkal védett tartozásokkal, csak idő kérdése volt, hogy mikor dőlnek be. 2007-re már közel 1,3 millió amerikai ingatlan volt ingatlanárverés tárgya, hiszen a bankok olyanoknak is hitelt nyújtottak, akik nem tudták visszafizetni a kölcsönöket. A kisajátítások pedig csak tovább növekedtek 2008-ig, amikor is bekövetkezett a nagy bumm.

krízisA „beragadt” ingatlanok és a kockázatos, rossz minőségű hitelek száma bedöntötték a kölcsönnyújtókat, akik nem tudták többé eladni hiteleiket a befektetési bankoknak. A befektetési bankoknak pedig több százmilliárd értékű eladhatatlan, alacsony minőségű jelzáloghiteleket tömörítő biztosítékkal védett tartozások és ingatlanok maradtak a kezükben. Az összeomlást az átláthatatlanul keresztbiztosított rendszer sem tudta meggátolni, hiszen nem léteztek kárenyhítő alapok. A láncreakció beindult, magával sodorva bankokat, biztosítókat, ingatlanfejlesztőket, pénzügyi és ingatlanalapokat. A kór megállíthatatlanul terjedt, előbb más gazdasági ágazatokban, majd az egész világon, az Egyesült Államoktól, Európán át, egészen Ázsiáig súlyos áttéteket képezve.

Az amerikai pénzügyi szektor kapzsisága, amely évtizedeken át táplálta a deregulációs folyamatokat az Egyesült Államokban, csaknem romba döntötte az egész világot.

Az Egyesült Államokban és a legtöbb országban kétségbeesve igyekeztek menteni a menthetőt és megállítani az egyre súlyosbodó tüneteket. A különböző országok kormányai pénzintézeteket, bankokat és biztosítókat államosítottak, illetve tőkésítettek fel, hogy elkerüljék azok csődjét. Számos országnak nemzetközi pénzügyi szervezetek (pl.: IMF) segítségét kellett kérnie a krízis megoldása és a gazdaságaik stabilizálása érdekében, ám a „segítségnek” minden esetben komoly ára volt. Emberek milliói veszítették el a munkájukat, létbiztonságukat, a szociális rendszerek az összeomlás szélére kerültek, a nemzetgazdaságok sok esetben gazdasági „lélegeztetőgépre” kerültek és a pénzügyi szervezetek kiszolgáltatottaivá váltak.

Tehát valójában megoldás nem született, csupán időhúzást elősegítő intézkedések, melyek a válság előidézőit hivatottak megvédeni a társadalmak széles rétegeinek kárára.

Válságkezelők, vagy inkább válsággenerálók?

PaulsonAz Egyesült Államok pénzügyminiszteri posztján évtizedek óta többnyire olyan személyek váltják egymást, akik mind valamely, deregulációs folyamatot támogató pénzügyi intézetnek voltak a vezetői, elemzői, közgazdászai vagy tanácsadói. Az 1982-es Garn-St. Germain-törvénynél, Donald Regan, a Merill Lynch befektetési bank ügyvezető igazgatója töltött be pénzügyminiszteri posztot. A Clinton-kormányzat és a Gramm-Leach-Bliley törvény elfogadásának idején egymást váltotta Robert Rubin, a Goldman Sachs volt ügyvezetője és Lawrence Summers, a Világbank egykori vezető közgazdásza és a dereguláció egyik leghangosabb támogatója. A Bush-kormányzat alatt nevezték ki pénzügyminiszterré Henry Paulson-t, a Goldman Sachs ügyvezető igazgatóját, aki 2006-ban a Wall Street legjobban fizetett vállalatvezetője volt, miután a Goldman Sachs több milliárd dollár értékben adott el biztosítékkal védett tartozásokat, melyek alacsony minőségű jelzáloghiteleket tartalmaztak. Timothy Geithner, a jelenlegi amerikai pénzügyminiszter a válság alatt a Központi Bank (Federal Reserve - FED) new york-i fiókjának volt az elnöke. Jelentős szerepe volt abban, hogy megjutalmazták a Goldman Sachs-t a hitelek elleni spekulációért.

A gócpontban, az Egyesült Államokban továbbra is azok diktálják a pénzügyi szektor működését, és az állam gazdaságpolitikáját, akik tevékenyen részt vettek a deregulációs folyamatok okán létrejövő hitelválság táplálásában.

A 2008-as válság hatásai, a dereguláció elszabadulásának következményei pedig a mai napig érezhetőek világszerte, hiszen a gazdasági zavarok nem szűntek meg, a pénzügyi rendszer rákja súlyos áttéteket képzett és egy újabb, az elemzők szerint jóval nagyobb krízis előjelei tapasztalhatóak.

 

Nótin Tamás - barikad.hu

Törvénymódosítási javaslatom, avagy Lex CIB

A magyarországi külföldi érdekeltségű kereskedelmi bankok előszeretettel kötik ki az általános szerződési feltételek végén, hogy a kölcsönszerződésből eredő jogvita csak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság előtt rendezhető.

Ez a szervezet dícséretesen 60 éve működik. Azonban fogyasztóvédelmi intézkedésként vezethető be, hogy a javasolt esetben hatáskörrel ne bírjon, ezt a felek ne köthessék ki.

A bankok gazdasági erőfölénye nagyobb. A jelenlegi gazdasági helyzetben az eladósodott magánszemélyre többletteher hárul, ha ide kell fordulnia. A kölcsön felvételekor – közismerten – kiszolgáltatott helyzetben van, az ÁSZF-et alá fogja írni, enélkül nem jut hitelhez. Ezzel aláírja azt, hogy jogvita esetén az alábbi helyen elérhető kalkulátor segítségével meghatározható, a vitatott perérték közel 1/5-ét kelljen megfizetnie. Pl. 1.500.00.- Ft esetében 232.640.- Ft-ot (15,5%!!) http://www.mkik.hu/index.php?id=1840

Ez jóval magasabb, mint az állami bíróságok eljárási illetéke.

A fizetni nem képes, és felmondással érintett személy csak itt tudja támadni a szerződés felmondást, illetve magát a szerződést, amennyiben pl. a devizahitelek esetében a hibás termék miatt tereli jogi útra a vitájukat (személygépjárművek esetében nincs rögzített árfolyam, mely kisegítené az adóst, ezért csak a pereskedés maradhat).

Az eljárás csak akkor indul, ha ezt a nagy összeget befizeti, tehát kedvezményt, mentességet nem kaphat úgy, mint a rendes bírósági eljárásban.

A bírák nem vonhatók felelősségre, mintegy mentelmi jog illeti meg őket, nincs ellenőrző szerv felettük (a korrupcióra nagyobb az esély). A bírákat a felek jelölik ki, akik a névjegyzéken szerepelnek, pl. ügyvédek!

Az ítélet ellen nincs további jogorvoslatnak helye, az res iudicata, ítélt dolog, anyagi szempontból nincs lehetőség tovább vitatni magasabb jogi fórum előtt a döntésüket.

A döntések nem nyilvánosak, és a tárgyalások sem.

(képzeljétek el, hogy nem jelenik meg a bírósági döntvények tárában pl. az, hogy ha valaki a devizahitellel kapcsolatban, mint hibás termék megnyerné a pert, és ennek a pernek a nyilvánossága is kizárt)

Van egy ügystatisztika, miszerint 1994 – 2010 között 5.788 ügyben döntöttek, és ebből a döntvények tárában (csak ezekben az esetekben járult hozzá mindkét fél a megjelenéshez) alig több, mint 200 jogeset lett nyilvánosságra hozva.

 

Mindezek egyáltalán nem védik a kisfogyasztót, nem biztosított számára a kellő garancia. Sokak már az eljárás megindítására sem képesek fizetési nehézségeik miatt, mely körülmények mind a bankoknak kedveznek.

 

A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §:

„Nincs helye választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás (Pp.) XV-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja.”

Javaslom az ilyen bírósági eljárás kizárását a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény Egyéb rendelkezések című fejezetébe a  „29/A. §” beiktatásával:

A javasolt normaszöveg:

„A fogyasztónak nyújtott hitelek esetében választottbírósági eljárás kizárt.”

Szükséges továbbá hatályba léptető rendelkezésként előírni, hogy amennyiben a választottbírósági szerződés, illetve választottbírósági kizárólagos illetékességi kikötés jelen törvénymódosítás hatályba lépése előtt jött létre, a szerződő felek bármelyike élhet a rendes bírósághoz való forduláshoz, a jogorvoslat rendes gyakorlásához való alkotmányos jogával is. Ha a felek bármelyike él ezzel a jogával, akkor a választottbíróság hatásköre ezen törvény erejénél fogva megszűnik.

 

 

Miskolc, 2011. december 1.

 

Dr. Fábri Zoltán

Svájcifrank-bomba: segíthet-e a negatív kamat?

hvg.hu

A frank erősödése miatt tegnap a Svájci Nemzeti Bank (SNB) drasztikus lépéssel - kamatcéljának leszállításával – avatkozott a folyamatokba. Sokan úgy vélik azonban, hogy ennek hatása csak átmeneti lehet, s van olyan vélemény is, hogy az SNB még messzebb mehet, s akár negatív kamatot is bevezethet, azaz a betétesek fizethetnek a pénzük után és nem a bankok.


A negatív kamat látszólag ellenkezik a piac logikájával, de lehet létjogosultsága olyan esetekben, amikor az erős árfolyam a reálgazdaság céljait veszélyezteti. Például a svájci exportőröket igen hátrányosan érinti, hogy a termékeikért kapott idegen fizetőeszközért (például euróért vagy dollárért) odahaza kevesebb frankot kapnak. Ráadásul e helyzet kialakulásáról a svájci reálgazdaság szereplői csak keveset tehetnek, hiszen a svájci frankba fektető külföldiek biztos menedéket keresve választották e célpontot. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy amíg az eurózóna pénzügyi válsága nem oldódik meg, s az euró a dollárral szemben is gyengül, a frank árfolyama is emelkedni fog. Mit tehet a jegybank ebben a helyzetben? Például kevés kamatot fizet a betétekre, vagy semmit, vagy egyenesen díjat kér a külföldi befektetőktől, ha svájci fizetőeszközben vagy állampapírban akarják tartani tőkéjüket.

A Svájci Nemzeti Bank palotája. Árfolyam az infláció ellen

Fotó: Creative Commons

Ez nem csupán elméleti lehetőség, hiszen volt már rá példa. Az első olajválság idején – 1972 és 1978 között – már megtörtént, hogy az SNB (de facto) negatív alapkamatot tartott érvényben. Az ok ugyanaz volt, mint most lehetne: a külföldieket arra akarta késztetni, hogy ne svájci frankban tartsák befektetéseiket. Ennek ellenére volt olyan időszak, amikor a biztonságos kikötőben való várakozás lehetősége megérte a vaskos felár megfizetését is. Mielőtt az SNB 1972-ben bevezette a negatív kamatlábat, az amerikai dollár 28 százalékot esett a frankhoz képest. A befektetések növekményére a svájci jegybankárok kezdetben enyhébb (negyedenként 2 százalékos), majd 1978-ban már brutálisan magas kamatot szabtak ki: minden egynegyedes növekedésre 10 százalékot, azaz a befektetés megduplázódása esetén a növekményre 40 százalékot. A szigor azonban nem hozta meg a várt eredményt, ráadásul a negatív kamat kétélű fegyver, mert az árfolyam stabilitásán ejthet sebet, azaz felhajthatja az inflációt.

Végül az SNB felhagyott e technikai megoldás alkalmazásával, mert a tőke beáramlása az intézkedések ellenére is fennmaradt a világgazdaságban tapasztalható zavarok és inflációs hatások miatt, s a frank is csak jelentősen erősödött ebben az időszakban. A negatív kamat és a tőkeáramlás kontrollálása azért sem vezethetett eredményre, mert az intézkedések nem voltak összhangban a monetáris politikával, amely végső soron előidézte a tőkebeáramlást, hiszen a frank felértékelődésének megakadályozását alárendelte az árstabilitásnak. Márpedig éppen ez a stabilitás tette vonzóvá Svájcot a pénzüket menekítő befektetők számára.

Az euró árfolyama a svájci frankhoz mérve. Így esik

Fotó: fxstreet.com

Valószínűtlen, hogy az SNB bankárai elfelejtették volna ezt a leckét. Ameddig az inflációtól jobban tartanak, mint a frank erősödésétől, nem térnek vissza a hetvenes évek megoldásaihoz. Elemzők már most – a kamatintézkedést értékelve – figyelmeztetik őket, hogy lehet az árral szemben úszni, de nem érdemes.

A Credite Suisse piaci szakértőinek véleménye – amelyet a Portfolio idézett – talán mindent elmond a várható fejleményekről. Az egyik legnagyobb svájci bank szakemberei tovább csökkentették az euró-frank árfolyamra vonatkozó 3 hónapos prognózisukat, a korábbi 1,26-ról 1,17-re. Az euróövezet perifériáján (a görög, ír, portugál, spanyol, olasz ötszögben) tapasztalható feszültség ugyanis sokkal tovább elhúzódik, mint korábban gondolták. Ezért úgy vélik, hogy csak akkor veszíthet vonzerejéből a frank, ha az euróövezet megítélése javul. Ennek viszont kicsi esélyt adnak, sőt figyelmeztetnek: a negatív hangulat még romolhat is az ősz közeledtével. Azaz a magyar frankhitelesek továbbra sem számíthatnak semmi jóra.

Betelt a pohár: meg kell dönteni a bankároligarchia hatalmát!

 

Régen itt lenne az ideje annak, hogy lerántsuk végre a leplet az IMF, a Világbank, a hitelminősítők és az egész úgynevezett „nemzetközi pénzügyi rendszer” elképesztő szélhámosságairól. A magyarság sorsa, sőt saját és a családunk megélhetése múlik azon, hogy mindenki világosan megértse: a „nemzetközi pénzügyi intézmények” valójában bűnszövetkezetek, és az egyes államok életébe történő beavatkozásaik súlyosan sértik az adott ország alkotmányát, a demokrácia elveit, az egyetemes erkölcsöket és a jogrendet.
Kedves Olvasó, elgondolkodott már azon, pontosan mi történik akkor, amikor az IMF úgymond „pénzt kölcsönöz” egy adott ország számára? Másképpen feltéve a kérdést: honnan származik az a „pénz”, amit nekünk az IMF, vagy bármely más bank „hitelként” odaad? Ha nagy naivan azt gondoljuk, hogy az IMF a tagállamok befizetéseiből – a nekünk, mint magánszemélyeknek kölcsönző bankok pedig a betétesek pénzéből – adja a hiteleit, akkor hatalmasat tévedünk. Ugyanis a forgalomban lévő pénz legnagyobb része (hogy pontosan hány százaléka,azt nehéz lenne megmondani, de bizonyosan egyre nagyobb hányada) nem más, mint úgynevezett „hitelpénz”, amit a bank hoz létre abban a pillanatban, hogy kihelyezi a „kölcsönt”. Amikor tehát bármely, magát banknak nevező bűnszövetkezet – legyen az akár az IMF - kölcsönt nyújt, akkor csak annyi történik, hogy – a megfelelő (a hitelfelvevőre nézve persze mindig hátrányos)„szerződések” aláírása után – a számítógépen megnyomnak néhány gombot, és az „ügyfél” megkapta a „hitelt”, melyet persze kamatostul kell visszafizetnie. Magyarán: a bank a semmiből pénzt teremt, az ügyfél pedig kemény munkával megteremti annak a virtuális pénznek a kamatokkal megnövelt ellenértékét. Tulajdonképpen tehát egyre több és több munkával előállított valódi értékekkel fizetünk a semmiért. Meddig tűrjük ezt? Miért kell a pénzügyi oligarchák hatalmának és jólétének biztosítása érdekében halálra dolgoznia magát millióknak?
A magukat közgazdászoknak nevező szélhámosok handabandázásai nyomán, az emberek nagy többsége teljes mértékben hajlamos elveszíteni a józan eszét. Én most a magam részéről arra kérnék mindenkit, gondolkodjon logikusan és józanul. Ha valaki például összeadja azokat az összegeket, melyekkel a világ államai tartoznak az IMF-nek és a Világbanknak, olyan iszonyatos nagyságú számot fog kapni, melynek a töredéke sem jön össze a két pénzügyi intézmény tagállamainak befizetéseiből – ami ékes bizonyítéka ennek a világszélhámosságnak, amelynek lényege az, hogy a bankok a maguk kénye-kedve szerint állítanak elő pénzt, amit hitelként kihelyeznek, adósrabszolgaságba és pusztulásba kényszerítve a népeket.
A józan, paraszti ész nevében feltehető természetesen számos más kérdés is, többek között az, miképpen lehetséges, hogy miközben egyre több ember, egyre többet dolgozik (most már a nők is kivétel nélkül munkahelyeken dolgoznak, de az egyetemisták, a diákok, sőt a nyugdíjasok egyre nagyobb része is dolgozik,legtöbb esetben bagóért), miért él az emberek nagy része mégis egyre rosszabbul, és miért van egyáltalán „válság”? A kérdés persze költői, mert nyilvánvalóan arról van szó, hogy a pénzoligarchia a nyakunkon élősködik, és a végsőkig kizsákmányol minket, és alighanem a saját hatalmának fenntartásához szükséges diktatórikus intézkedések (amit a „biztonság erősítése” címszó alatt adnak be nekünk), valamint a külső erőforrások megszerzéséhez nélkülözhetetlen háborúk (amit „terrorizmusellenes háborúnak”, meg a „demokrácia terjesztésének”, „humanitárius akciónak” neveznek ezek a hazugok) is irdatlan összegeket emésztenek fel.
Mit tehetünk? Olyan nincs, hogy semmit. Vagy legalábbis meg kellene próbálnunk megmenteni népünket, saját magunkat és a minket körülvevő természeti környezetet. (Mely utóbbi is főként a harácsoló pénzoligarchia profitéhségének esik áldozatul.) Lehetséges megoldás, hogy tüntetéseket szervezünk a bankok székházai elé, bojkott mozgalmat indítunk a bankok ellen, tömegesen tagadjuk meg az adósságok visszafizetését, aláírásgyűjtést indítunk annak érdekében, hogy a magyar kormány tagadja meg az elmúlt évtizedekben felvett hitelek visszafizetését, és elő lehetne állni azzal a követeléssel is, hogy lépjünk ki az IMF-nek és Világbanknak nevezett bűnszövetkezetekből.
A Magyar Gárdának javasolnám, hogy ha bármiféle IMF-küldött, vagy az úgynevezett hitelminősítők valamelyik képviselője magyar földre beteszi a lábát, derítse fel, melyik luxusszállóban vert tanyát az illető, és – békés eszközökkel bár, de – tegye elviselhetetlenné itteni tartózkodását.
Ezen kívül lehetséges lenne például a Nemzeti Jogvédő Szolgálat bevonásával perek
sokaságát is indítani az úgynevezett bankok ellen – beleértve a maffiaszerű IMF-et és a Világbankot -, például azon az alapon, hogy olyan pénzeket követelnek, amelyek soha sem voltak az övék (mivel a hitelezés aktusa előtt nem is léteztek), de valószínűleg lehetne perelni a „nemzetközi pénzügyi intézményeket” (a bűnöző hitelminősítőket is beleértve) azért is, mert beleavatkoznak Magyarország belügyeibe, amire a magyar alkotmány szerint senkinek sincsen joga.
Ha pedig bárki is azzal jönne, hogy „fogalmam sincs a realitásokról”, akkor a válaszom az, hogy de igenis van, mert tudom, hogy a „realitások” az adott hatalmi struktúra függvényei. Ha tehát majd sittre vágjuk a harácsoló, bűncselekményeket elkövető bankárokat és az eddig a nép zsírján élősködő „elit” más tagjait, akkor az lesz a „realitás”, hogy ők a börtönben csücsülnek. „Veszedelmes szélsőségesnek és populistának” pedig majd azt fogjuk nevezni, aki a szabadon bocsátásukat követeli.
Az idő sürget. Nincs mire várnunk. A bankároligarchia hatalmának megdöntése túlélésünk nélkülözhetetlen feltétele.
Perge Ottó

További részletek: http://kuruc.info/r/7/88315/#ixzz1eHPX70hk

 

Otromba jogsértés a végtörlesztés európai nagybankok szerint

- AZ ARCÁTLANSÁG NETOVÁBBJA! -

Az európai bankrendszer stabilitását féltve kéri hét magyar pénzintézet tulajdonosa, hogy az Európai Unió lépjen fel a szerintük jogsértő végtörlesztési törvény ellen.

Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Levelet írt az Európai Bizottságnak (EB) nyolc európai nagybank, azt kérve, hogy a testület támogassa őket a magyar kormánnyal szemben, a végtörlesztésről folytatott vitájukban - jelentette kedden a Reuters.

A hírügynökség tudósítója által megismert, november 14-ei keltezésű levél Michel Barnier-nek, az EB pénzügyi szabályozásért felelős biztosának szól. Az áll benne, hogy a piacinál sokkal alacsonyabb áron lehetővé tett végtörlesztés a bankok jogainak "otromba megsértése".

"Felhívjuk a bizottságot, hogy sürgősen, azonnal intézkedjen az Európai Unió alapvető szabadságjogainak és elveinek megsértése ellen" - írja a nyolc pénzintézet, másutt is megismételve, hogy "örömmel fogadnák" a biztos "hatékony lépéseit" a Magyarország által elkövetett szerződésszegés "leállítására és helyrehozására".

A levelet az MKB (BayernLB), az Erste, a CIB (Intesa Sanpaolo), a K&H (KBC), a Volksbank, az UniCredit és a Raiffeisen tulajdonosának vezetője írta alá (utóbbi a Raiffeisen Bank International anyabankja, a Raiffeisen Zentralbank vezetője is).

A bankvezérek azzal érvelnek, hogy a törvény éppen akkor rak terheket az általuk vezetett intézményekre, amikor a szabályozók és a piacok megnövelt tőkemegfelelési mutatót várnak el, ezért destabilizálja az európai bankszektort.

A Reuters cikke megjegyzi, hogy a három anyabankon keresztül érintett Ausztriában nagy felháborodást váltott ki a magyar végtörlesztési törvény, és az Európai Bizottság is jelezte már fenntartásait az ügyben. (Az osztrák pénzügyminiszter nemrég közölte, hogy Ausztria felülvizsgálati kérelemmel fordult az EU-hoz.)

A pénzügyi felügyelet egy héttel ezelőtti összesítése szerint eddig a közel 30 ezer végtörlesztő 44 milliárd forint veszteséget okozott a bankoknak. A legtöbben saját forrásból törlesztenek, forinthitel-szerződést e célból ötszáznál is kevesebben kötöttek. A K&H összesen 25 milliárd forintos veszteségre számít, a Raiffeisen 22 milliárdos bukást vár.

A magyar kormányzat és a hazai bankok viszonya két hete váratlanul javulni látszott: Matolcsy György gazdasági miniszter a bankszövetség képviselőivel közösen tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyelőre nem lesz új devizahiteles mentőcsomag, a további megoldásokat "a bankokkal közösen" kell megtalálni.

Az igazság a banki hitelezésről! Az infláció valós oka!

Figyelem! Már az elején a szokásos felhívás. Ne is olvassa tovább, ha politikai hívő. Nem érdemes azoknak olvasni, akik szerint Orbán Viktor (vagy éppen Gyurcsány Ferenc) az isten és a megváltó. Ne olvassa tovább, aki igazat ad Kövér Lászlónak, miszerint az ország utolsó reménye ez a kormány. A politikai vakhit, az ellenségkeresés, a kommunistázás, a fasisztázás és a cigányozás, zsidózás nem visz előbbre. Nézzük meg a valódi elnyomókat és a „rendszer” működését. Aki velünk tart az fogja meg a szék karfáját, mert szokás szerint – elsőre - nem fog hinni nekünk.

Nézzük hát! Először is, itt az egyik legnagyobb hazugság, amivel megtévesztenek minket. Így szól: A bankok a betétesek pénzét helyezik ki hitelbe! Nos, kapaszkodjon meg, de ez nem igaz. Amit Önnel elhitetnek az a következő. A betétesek beviszik a bankba a pénzüket. Tegyük fel 1 millió forintot, amire a bank fizet (az egyszerűség kedvéért) 10% éves kamatot. Azután a bank fogja magát és kihelyezi ezt az 1 millát 20%-os kamatra. A közte lévő különbség a bank haszna. Hazugság!

Ebből ugyanis egy bank sem élne meg, hiszen nem tudna elég betétet gyűjteni. Ezért tehát a Föld bolygón, mintegy 100 éve, az USÁ-ból kiindulva és immár minden demokráciában használva kialakult a tartalékráta intézménye. Mit jelent ez? A törvény szerint minden banknak joga van (a tartalékrátát figyelembe véve) a betétek többszörösét kihelyezni hitelként. Ez egy nagyon elhallgatott dolog, még sokszor a banki alkalmazottak sincsenek vele tisztában. Még ők is azt hiszik, hogy a betétesek pénzét helyezik ki hitelbe. Magyarországon jelenleg ez a tartalékráta 2-5% között mozog.

A bankok saját maguk választják meg félévente. De mit jelent ez pontosan? Példa. A bank ugye gyűjtött 1 millió forint betétet. Tegyük fel az 5 % tartalékrátát választja, az azt jelenti, hogy ehhez a tartalékhoz képest helyezhet ki 100% hitelt. Egy kis 4. osztályos matematika anyag. Ha egy bank gyűjt 1 millió forint betétet (ez lesz a százalékérték), a százalékláb (percent) 5%, akkor mennyi az alap, jelen esetben mennyi pénzt helyezhet ki hitelbe?  A képlet szerint ugye, az alap egyenlő a százalékértek szorozva 100-zal, osztva a százaléklábbal. (elfelejtette már ugye?). Az eredmény 20 millió forint. Ez tehát azt jelenti, hogy egy bank 1 millió forint betétre 20 millió forintot jogosan és törvényesen helyez ki hitelbe. (Mellesleg, ha 2% pontos tartalékrátát választ, akkor 50 milliót. Hoppá!) Na, ezen már lehet persze haszon.

(Figyelem! Utólagos kiegészítés. Nagyon sokan írtak e-mailt, hogy a fenti százelékszámítás rossz! Hát igen! Annyira nem hihető a dolog, hogy sokaknak egyszerűen nem megy bele a fejébe és keverik a százalékértéket és az alapot. Mint matematika tanárnak, szomorú a szívem, sajnos nem tud az ország százalékot számolni. 4. osztályos anyag, ugye annak idején szöveges feladat volt. Az 1 millió forintot kell tartalékolni és a kérdés úgy hangzik. Mennyi pénznek az 5%-a 1 millió forint, és nem az, hogy 1 millió forintnak mennyi az 5%-a. Nagyon fontos különbség. Éppen ez a csapda lényege!)

Hihetetlen, igaz? Igen ám, csap a homlokára a Kedves Olvasó, de nem jó! Honnan van a banknak 19 millió forintja, amit kihitelez? Ez az, ez az, ez az! Ez itt a csapda! Mi most az úgynevezett kereskedelmi bankokról beszélünk. Honnan veszik a pénzt? Nagyon egyszerű, egy másik banktól. Ezt a híradásokban úgy emlegetik, hogy anyabankjuktól (vagy esetleg egy másik nagyobb kereskedelmi banktól - bankközi hitelzés). Igen ám, de ezekre a bankokra is ugyanúgy vonatkozik a tartalékráta szabálya. Hát akkor ők honnan veszik a pénzt? A válasz, a jegybankjuktól. Illetve normál esetben a saját jegybankjuktól. Így működne egy normális, nemzetgazdaságban a bankrendszer. Végső soron, ugyebár az állam (akinek elvileg a tulajdona a saját nemzeti bankja) így teremt pénzt, a forgalomba lévő áruk fedezésére. Ezt hívjuk pénzkibocsájtásnak, vagy pénznyomtatásnak.

Természetesen nem kell nyomdában kinyomtatni a pénzeket. A teljes pénzkészletnek általában 3-4%-a csupán a készpénz állomány, a többi ún. elektronikus vagy számlapénz. Soha nem fogjuk meg, soha nem látjuk, csak egy bankkivonat vagy egy SMS formájában. Egy normál állam tehát a jegybankján keresztül szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét és azokat hitelek formájában juttatja el a gazdaságba. 
Két hiba van mindössze! Maga a rendszer magában foglalja a pénzromlást, azaz az inflációt. Ugyanis a bankok kamatos kamatot számítanak fel a hitelért, persze ők is fizetnek érte, de nyilván kisebb kamatot. És ez az ő igazi hasznuk - felvenni a „bankközi” piacon mondjuk 10% éves kamatért 10 milliót és kihelyezni azt 30% kamatra (THM-re) hitelként. A betétgyűjtés csak álca, mindössze azért kell, hogy meglegyen a tartalékráta összege és azért, hogy minket megtévesszenek azzal a dumával, hogy betétesek pénzét helyezik ki. 

Az a pénz, amit Ön felvesz bármelyik bankban, akkor és ott nem is létezik még. Ön kérvényezi, a bankja egy másik banktól kérvényezi, és az a bank a nemzeti banktól kér. Annak meg nincs pénze, de joga van létrehozni és nyomtat Önnek pénzt, ill. ugye jóváírja egy számlán. Tehát így keletkezik a pénz. Ön a semmit veszi fel hitelként. 
Így működik a kapitalizmus. Így működik a bankrendszer. De ez belefér! Ez még működhet is. Ez még tolerálható!

De vigyázat! A világot elárulták! Egy szűk pénzhatalmi „elit”, pár családi dinasztia kihasználva a világ minden demokráciájában a politikusok hataloméhségét rávették ezeket a fickókat egy közös árulásra. Szépen lassan a világ összes országa be lett szőve, senki sem menekülhetett. Kezdték az USÁ-val mintegy 100 éve, és most már minden nemzet benne van. Mi is! De mi is ez a világméretű árulás? Nos, a következő! Ma már nagyon kevés államnak van a saját kezében a pénzkibocsátásának a joga. Az eredetileg az állam által tulajdonolt, vagyis közvetve a nemzetek saját maguk által birtokolt nemzeti bankok függetlensége megszűnt és immár magánkezekben vannak. (A legnagyobb hazugság meg az, hogy szerintük őrizni kell a nemzeti bankok függetlenségét, de nem tőlük, hanem tőlünk állalpolgároktól!) Az USA nemzeti bankja, a FED pár család (Rothschildok, Rockefellerek) tulajdona. A FED keresztül ellenőrzik az Európai központi bankot.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő - magyarul magánkézben lévő - FED épülete

Ahhoz, hogy ezt elérjék, ráerőltették a közös pénzt, az eurót az Unióra. Immár ők ellenőrzik az európai pénzkibocsátás mértékét. Az Európai Központi Bank tulajdona többek között immár a Magyar Nemzeti Bank is. Az USÁ-ban, Európában, Magyarországon tehát bárki hitelt vesz fel, végső soron a Rothschildoknak, Rockefellereknek fizet kamatos kamatot. Minden állam, akinek tartozása van, nekik tartozik. Az IMF, a Világbank a központi bankokon keresztül az ő irányításuk alatt áll.  
És mindezt miért? Mert ha valaki hitelt vesz fel a világon nem a saját nemzete, állama, kormánya nyomja meg a bankóprésen a gombot, hanem ő. Ez a világ népeinek legnagyobb elárulása. A nemzetek rabszolgasorba döntése.


Mi meg azt hisszük, hogy a „befektetőket” kell megnyugtatni. Nincsenek, nem is léteznek befektetők. Az egész egy nagy kábítás. Természetesen vállalati szinten keletkezhetnek nagy vagyonok. Mi történik ilyenkor? Amennyiben ezek az elnyomók úgy érzik, hogy néhány vállalat, vagy iparág túlzottan megerősödött és veszélyezteti hatalmukat, akkor csinálnak egy kis válságot. Egy ideig nem nyomtatnak elegendő mennyiségű pénzt. Ettől egy sor cég csődbe megy, a jobbaknak meg zuhan az áruk. Ők aztán szépen suttyomban felvásárolnak iparágakat. A 2008-as válságban például megszerezték a teljes napenergia ipart. Így azt a pénz, amit hitel formájában nekünk adnak, azt náluk is tudjuk csak elkölteni. 
Térjen magához, vegyen egy mély lélegzetet, mert most felteszem a kérdést! Hogyan akar Orbán Viktor (és a mindenkori magyar kormány) bármit is tenni, ha az alapok nincsenek meg?

Ne feledjük Nathan Rothschild híres mondását is: "Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törődöm vele, hogy ki hozza a törvényeit". És sajnos odaadtuk, odaadták. Ráadásul úgy, hogy nem mondták meg nekünk, eltitkolták. Nekünk csak a kiszolgáltatottság maradt.

Forrás: http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=heti_tema_2011_11_07__DhMY

SOS... Bank Átverésnek Vége!

SOS... Bank Átverésnek Vége!
2011. november 07. - 09:56
(ennek ellenére a kormány még mindig a bankok mellett áll)

A párizsi Sorbonne Egyetem doktori iskolájának a kutató professzora Dr. Lentner Csaba által a holnapi Demokratában megjelenő nyilatkozatából idézek:
A cikkből részlet itt olvasható (FONTOS el kell olvasni, nem vagyunk felelőtlenek illetve nem is voltunk soha):

A hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek.
A rendszer bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek!

Kérdés: -A deviza hitelek drámája szinte sorstragédia lett. Hogy jutottunk idáig?

Dr.Lentner: - Tisztázzunk valamit mindjárt az elején! Teljességgel téves és helytelen a szóban forgó probléma kör esetében deviza hitelről beszélni. Ez ugyanis nem az!

Kérdés: - Hanem mi?

Dr.Lentner:
- Gigantikus átverés. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi Bankok Magyarországon működő leány bankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bank közi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénz kibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csere ügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene legyen....

Az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt.

Kérdés: - Akkor mire alapozták a bankok ezeket a hiteleket?

Dr.Lentner :
- Nagy valószínűséggel úgynevezett swap ügyletekre.... Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben akár büntetőjogi következményekkel is járhatnak a Bankok vonatkozásában. A rosszhiszeműség ugyanis nem győzőm hangsúlyozni, okkal vélelmezhető! Az ebből fakadó Banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az Ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket! Tehát kedves átvert becsapott hitelesek robbant a bomba, mert nincs frank, nincs CHF, nincs árfolyam kockázat!"

A Fehér Kéményseprők szakmai csoportjában is megfogalmazódik a cikk alapján a következő kérdés sor:

Felmerül a további kérdés a leírtak alapján, mely szerint a Fehér Kéményseprők 2010 év elején kiadott felhívásaiban, nyilvánosságra hozott szakmai véleményében "Bankvezetők becsapták a hitelt felvett adósokat" és az óta is hangoztatott deviza hitel csalás ügyében miért nem jártak el a nyomozó hatóságok és a kormány a bankvezetők ellen?

Miért áll még mindig a bankok mellé a kormány és miért védi az uzsorás bankvezetőket, ha a teljes magyar társadalmat ilyen rossz gazdasági helyzetbe hozták a fedezet nélküli hazárdjátékukkal?

A kormány miért a teljes magyar lakossággal akarja kifizettetni a bankvezetők által okozott több milliárdos kárt az adó forintokból?

A Miniszterelnök és a Matolcsi Miniszter úr miért a bank vezetőkkel (Patai) tárgyal a megoldásról, ha a bankvezetők büntetőügyi felelőssége is szóba jöhet?

Ha tisztességtelenek voltak a bankvezetők a hitelezés területén, akkor miért nem a szakmai hozzáértőkkel konzultál a kormány a valódi megoldás kidolgozásában? Miért azon személyekkel egyeztet, akik büntetőjogi felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért, az egész társadalom el szegényesítéséért?

A kormány miért nem a valódi és konkrét megoldáson dolgozik, melyet több alkalommal a kormány elé tártak a szakmai civil szervezetek mellett tevékenykedő közgazdászok, jogászok?

A legfontosabb kérdés!

A bankvezetők és a Bankszövetség minden tagja miért nincs még előzetes letartóztatásban és a teljes vagyona zár alatt? Miért engedik még mindig tovább folytatni a magyar gazdaság tönkretételét és a teljes magyar társadalom kifosztását?

Minek és hány halálesetnek (öngyilkosságnak) kell még történni ahhoz, hogy felnyíljon a kormány szeme és megtegye végre a szükséges büntetőjogi intézkedést a bankvezetők ellen az anyagi és erkölcsi felelősségre vonásukkal?

Mire vár a kormány akkor, amikor több éve feltárt tisztességtelenül tevékenykedő követeléskezelők tevékenységét nem szüntette meg? Mire vár a kormány és miért nem vonja vissza a 12/2003. (I. 30.) kormányrendeletet, ami megengedi a mindenféle elnevezésű követeléskezelő Kft részére a pénzbehajtási tevékenységet, jogosulatlan árveréseket, nagy értékű tulajdonszerzéseket?

Miért hagyják, hogy a bankok, bankvezetők összejátszanak e tisztességtelenül tevékenykedő adósokat kifosztó, zaklató, sanyargató cégekkel?

http://www.feherkemeny.com/2011/11/07/sos-bank-atveresnek-vege

Kapcsolódó videó: BENNFENTESEK http://vimeo.com/23116284

Most retteghetnek csak igazán a bankok

2011 október 7. civilkontroll

A Legfelsőbb Bíróságon felülvizsgálati eljárásban szeptember 27-én elbírált Partiscum XI. Takarékszövetkezetnek szerződéseivel kapcsolatos bírósági vizsgálat terjedelmére a Legfelsőbb Bíróság Sajtótitkársága a részitélet kihirdetése után az alábbi mondatokkal fejezte be közleményét:

Végezetül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a per tárgya kizárólag az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülmények felsorolásának érvényessége. Amennyiben az okok közül egy, több, vagy akár mindegyik tekintetében az új eljárásban az érvénytelenség megállapításra kerül, az azzal a következménnyel jár, hogy az adott körülményben bekövetkezett változásra hivatkozva nem lehetett jogszerűen a konkrét szerződést egyoldalúan módosítani.

Amennyiben az okok közül egy, több vagy akár mindegyik érvényesnek bizonyul, az még nem jelenti azt, hogy az érvényesnek minősített, az ÁSZF-ben, illetve a blankettaszerződésben szereplő körülményben bekövetkezett változás minden további feltétel teljesülése nélkül alapul szolgálhatott a múltban, illetve alapul szolgálhat a jövőben a jogszerű egyoldalú szerződésmódosításra, mivel az egyoldalú jogszerű szerződésmódosításnak további feltételei vannak, melyeket részben a Hitelintézeti törvény 210. § (4) bekezdése részletez és a feltételek egy része jelen részítéletben is rögzítésre került.

Ebből tudhatta meg mindenki azt, hogy az alperes egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatának teljes körű vizsgálatára a Legfelsőbb Bíróság előtt ugyanúgy nem került sor, mint az eljárás korábbi szakaszaiban sem, és állapíthatta meg azt, hogy a tárgyalás napja előtt túlzóak volt a sajtóban az olyan megállapítások, hogy "Ettől a pertől rettegnek a bankok", majd tárgyalás napja után a hatályon kívül helyezés miatt az is, hogy "Fellélegezhetnek a bankok".

Én ezt éppen fordítva látom. Hiszen a másodfokú ítélet helybenhagyása esetén mindösszesen a Partiscum XI. Takarékszövetkezetnek valamennyi szerződésmódosításairól lett volna végérvényesen megállapítva azt, hogy érvénytelen, de ettől még a többi banknak rettegni szerintem azért nem kellett volna, mert más alperes ellen indított perben a bíróság ítéletét azzal mégsem indokolhatta volna, hogy a perben nem vizsgált, Partiscum XI. Takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosítását elbíráló bírósági döntések szolgáltak alapul más Pénzintézet elleni per elbírálása során.

Ellenben azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Partiscum XI. Takarékszövetkezet elleni per felülvizsgálati eljárásában hozott határozatában a hatályon kívül helyezett ügynek újra tárgyalása során vizsgálandó szempontokat ismertette, irányt adott minden devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelensége miatt perelhető pénzintézet elleni hasonló tárgyú bírósági eljárásban követendő szempontokra.

Ugyanis nem kell ahhoz feltétlenül jogegységi döntésnek születni, hogy más bíróságok határozatukban más perekben a Partiscum XI. Takarékszövetkezet elleni perben hozott Legfelsőbb Bíróságnak határozatában olvasható szempontokra, megállapításokra hivatkozzon. A jogalkalmazási gyakorlatban az alsóbb fokú bíróságot köti a Legfelsőbb Bíróság döntése, és ilyen módon egyfajta precedens jog a hazai jogalkalmazásnál létezik.

Mindezeket előrebocsátva és a Legfelsőbb Bíróság határozatának ismeretében annak meggyőző szakmaiságát, érvelésének tökéletes logikáját állítva szerintem most már tényleg retteghetnek a bankok.

Hiszen az alperesi pénzintézet milyenségétől függetlenül az adósok által indított, vagy indítandó egyéni perekben nincs más dolga az alsóbb fokú bíróságnak a jövőben mint az, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatát, az ott írt szempontokat szem előtt tartva értékelje az egyéni perben beszerzett bizonyítékokat.

Az pedig immár teljesen mindegy lesz az egyéni perek bírósága számára, hogy a Partiscum XI. Takarékszövetkezet alperes elleni közérdekű peres eljárás a jövőben a hatályon kívül helyezést követően miként alakul.

Ezek után ez kit érdekel?
(...)

Ezek után állítom azt, hogy a bankoknak most már igazán van okuk rettegni.

Nem azért, mert a Partiscum XI. Takarékszövetkezettel kapcsolatosan milyen bírósági határozatok születtek és várhatóan fognak születni, hanem azért, mert a devizaalapú kölcsönszerződések egyes szerződési feltételeinek semmiségére alapított egyéni peres eljárásokban a Legfelsőbb Bíróság útmutatása alapján lefolytatandó bizonyítási eljárás, valamint ezek alapján a szerződések értékelésének szempontjai a helyi, vagy megyei bíróságok számára immár adottak.

Nem lehet kétséges a jövőben az, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó, bíróság előtt érvényesíthető kérelmek eredményre vezetnek.

A Szegedi Ítélőtábla és Legfelsőbb Bíróság tette a dolgát úgy, ahogy tisztességes bíróságtól elvárható.

A többi pedig már nem ezeknek a bíróságoknak dolga.

Vegye mindenki tudomásul, hogy keresetlevelet megírni, vagy a pert kezdeményezni a bíróság a károsultak helyett nem fog.

Siófokon 2011. október 2. napján.

Léhmann György

A magyarhülyítés újabb fejezete, avagy tévhitek az államadóssággal kapcsolatban

Forrás: Szabad Europa

...

No, kezdjük egy kitalált történettel. Átlagos magyar család, Kovácsék. Kovács, Kovácsné egy fiú és egy lány gyermek. Kovácsék építgetik életüket, dolgoznak, szeretnének anyagilag is előrébb jutni, tervezgetnek. 2000-ben terveznek egy lakásvásárlást, bemennek a bankba, de a kedvezményes kamattámogatású (Fidesz-kormány) hitelt nem képesek felvenni, mert 100 ezer forint lenne a havi részlet, nekik meg 150 ezer az összjövedelmük. Meghagyják tehát a kamattámogatást a gazdagoknak. Azok fel is veszik, van aki 4-5 lakást, házat is vesz belőle és kiadja albérletbe, abból fizetve a törlesztőket. A kormány meg az adófizetők pénzéből gavalléran fizet a tehetőseknek. Kovácsékat 2005-ben felhívja egy hitelközvetítő, hogy van egy remek ajánlata lakásvásárlásra. Ki is megy lakásra és elmondja, hogy a forinthitelnél, ami már nem is támogatott (közben kormányváltás volt és az új kormány nem akarta fizetni a már több százmilliárdos kamattámogatást), ezért így már 110 ezer lenne a havi törle sztése egy vágyott lakás vásárlása esetén.

Sok vakegér pártpolitikus nem érti, nem azért vettek fel az emberek devizahitelt, mert olcsóbb volt a kamata pár százalékkal, hanem mert fele volt a törlesztőrészlet. Ha nem lett volna devizahitel semmilyen hitelt nem vett volna fel a magyar. Csányi meg egyenesen azzal kábít, hogy magyarok azért vették fel a devizahitelt, hogy nyerészkedjenek. És ez az ember az ország elismert guruja. Röhej. Itt várjuk a nyerészkedő devizahitelesek jelentkezését.

Ezzel szemben neki van egy új terméke, ami svájci frank alapon számítódik és a 110 ezer helyett csak 60 ezer a havi törlesztőrészlet. Kovácsék felkapják a fejüket. 60 ezer! Ez már közel jár ahhoz az összeghez, amit ki tudnának fizetni. Gyors tanácskozás, el lehetne költözni a szülőktől, lenne végre saját hálószoba és külön gyerekszoba. Ráadásul mindez szép, új lakás, jó helyen. Nosza, vágjunk hát bele! Kereseti igazolás, rohanás a bankba, 60 oldal aláírása, közjegyző 30 oldal. Ügyvád, adás-vételi, földhivatal, egyebek. Költözés. Öröm. És az élet megy tovább.


A magyarok százezrei vesztették el munkájukat, vagy kerültek rosszabb feltételekkel új munkába.

Kovácsék éldegélnek. Kovács másodállást is vállal, mert jött egy szórólapon, egy rendkívüli ajánlat. Vadonatúj Suzuki SX4-es most 0% önrésszel és mindössze havi 9.900.- induló részlettel. Soha nem volt még autójuk, mennyivel könnyebb lenne az élet vele. Új lakás, új autó, 3 szoba, négy kerék, két gyerek. Egy kicsit hajtós ugyan az élet, mert a gépkocsiba tankolni is kell és már 200 forint a benzin, de Kovácsék bíznak magukban, sokat dolgoznak. 2006-ban Kovácsné állást vált, hogy több legyen a fizetése, mert emelkednek a költségek, a gyerekek iskolába mentek és bizony az nem 2 forint. 2008, itt a világ vége. Kovácsnak teljesen váratlanul felmondanak munkahelyén. Pár nap után Kovács összeszedi magát, nem akar munkanélküli lenni, mert, egyrészt szeret dolgozni, másrészt, abból nem él meg. Egy vállalkozónál kap munkát. Ez azonban teljesen más, mint az előző munkahelye, ahol 3.-án mindig a számláján volt a pénze. Itt azt látja, hogy a főnöke, aki maga is hiába dolgozik 24 órát nem képes pontosan fizetni. Csúszik a pénz! Részletekben jön, ráadásul egy része zsebbe. Kovács először mérges a főnökére és elkezd titokban más állás után nézni. Kétségbe esve tapasztalja, hogy állami munkahely nincs, a multiknál is leépítések vannak, a többi lehetőség meg hasonló, mint a mostani helye.

Egyik este a felesége bejelenti, hogy őt is elbocsájtották. Kovácsék megrémülnek, mi lesz most velük? Ki segít rajtuk? Kinyitják a TV-t. Ott minden este egy ambíciózus népvezér beszél. Tízezerek előtt tart nagygyűlést. Azt mondja, hogy ő tudja a megoldást. Kovácsék minden este figyelik, mit is kellene tenni. Közben nem tudják fizetni a lakáshitelt, a bank felmondja a szerződést. Választások közelednek. Kovácsék a TV-ben azt látják, hogy az ellenzéki népvezér azt mondja: " Magyarországon nem fordulhat elő, hogy bárkit is elveszítse a tetőt a feje felül. Magyarországon nem lesznek kilakoltatások." Kovácsék hisznek a vezérnek, aki ezen kívül még munkát is ígér és nagyarányú adócsökkentést. A választáskor odateszik az ikszet a neve mellé.
Ma Kovácsék végrehajtás alatt vannak, rájuk nem vonatkozik már a kilakoltatási moratórium, ők nem mehetnek Ócsára, nekik nincs pénzük a matracban, hogy előtörlesszenek, hiszen már lassan kenyérre sem telik. Azóta Kovácsné havi 48 ezerért sárga mellényben utcát söpör és levelet kapirgál, szégyenében ott sül ki a szeme, de hát a gyereknek enni kell. Kovács azóta egy másik vállalkozásnál van, az előzőt ugyanis felszámolták. Tudja, hogy nem azért nem fizet kevesebbet neki az új főnök, mert smucig, hanem azért, mert maga is a csőd szélén táncol. Ő rosszabbul járt a nagy adócsökkentéssel és jövőre még rosszabbul fog járni. Kovács már beletörődött mindebbe, mert barátaival beszélgetve tudja, hogy a többeik sincsenek jobb helyzetben.


Kovácsék hittek a népvezérnek. Nem kell más csak egyszeri nagyarányú adócsökkentés továbbá Magyarországon nem veszti el senki sem a tetőt a feje felül, itt nem lesznek kilakoltatások!

A TV-t már nem nézik, pedig ott a népvezér ill. annak magyar hangja mindennap elmondja, hogy milyen jól járt mindenki és mennyivel csökkent az államadósság. Kovács a zsíros kenyér vacsora felett éppen adogatja össze a sárga csekkjeit és azt látja, hogy az ő adóssága ebben a hónapban sem csökkent, hanem nőtt.

Ennyi a mese. Magyarország ma több százezer Kovács család hazája. Eközben meg kormányunk azon töri a fejét, hogy - érthetetlen módon - az eddig szapult megszorítások politikájának útjára lép. Hihetetlen nagyságú, 1000 milliárd forintos csomag 2012-ben és még lehet, hogy ez sem lesz elég.

Miközben küzdünk az államadósság ellen, érthetetlen, hogy nincs egy matematikus a kormány közelében, aki elmagyarázná neki, hogy a kútba öntjük a pénzt.

1. A magyar nép sarcolása árán a kormány 4%-kal csökkentette a GDP arányos államadósságot nyáron.
Befektetői válasz: A "befektetők" nem, hogy megnyugodtak volna, hanem válaszul leértékelték a forintot. Mivel az adósság 40% devizában van alig telik el 3 hónap és ugyanannyi az adósságunk, mint a "csökkentés" előtt.

Következmény: A magyar nép éhezik, tönkremegy, de közben a kormány odadob az uzsorásoknak 6,7 milliárd dollárt (1345 milliárd forintot). Mellesleg a nyugdíjpénztárból 3000 milliárd forint volt, hol a többi pénz? Kérdés, kinek az érdeke az ilyen hebehurgya "adósságcsökkentés"?

2. Miközben a kormány elsődleges célja az államadósság csökkentése megveszi a MOL mintegy 25%-át 514 milliárd forintért, ezzel növeli az államadósságot.

Befektetői válasz: Ezután a kormány két hónap alatt elintézi, hogy a MOL árfolyama majdnem felére csökkenjen, és ezzel több, mint 200 milliárd forint veszteség érjen minket. A Befektetők fele annyi pénzért vehetnek most MOL papírt, mint azt a kormány tette.

Következmény: Kérdés, miért nem az alacsony árfolyamon vették meg a MOL-t, hiszen csak a vak nem látta, hogy ilyen intézkedések után meredeken csökkeni fog a tőzsde. Ki járt jól, hová mentek a pénzek?

3. 2011 őszére a kormány újabb államadósság csökkentő lépést jelentett be, amellyel elvileg újabb 3-4%-kal csökkenne az államadósság. Ez persze hazugság, mert a forint leértékelődése miatt, már újra 80% felett van az. Erről mély hallgatás van. És amíg a magyar nem vesz elő egykockás papírt és egy ceruzát, vagy egy számológépet, addig majd behülyítik azzal, hogy ez egy újabb 4%-os csökkenés. A valutatartalékból fizetjük vissza az újabb 4 milliárd dollárt. Idén tehát a kamattörlesztéseket kívül a kormány odaajándékoz a hitelezőinknek több, mint 10 milliárd dollárt, miközben a rendszerváltás óta a legnagyobb megszorítás lesz 2012-ben. A Bokros csomag összegének kb. háromszorosa csak az eddig bejelentett intézkedések összege.


Bokros Lajos csomagjának többszöröse jön 2012-ben. Tudjuk nem "megszorítás", de tölünk vesszik el a pénzt, hívjuk bárhogy is!

Befektetői válasz: Az ember azt várna, hogy ha ilyen jó fiúk vagyunk és ennyit törlesztünk, akkor a "befektetőink" a hitelezőink megnyugodnak és jelentősen csökken a kamatteher és ezért a jövőben kevesebb uzsorakamatot kell fizetnünk. Ehelyett a következő történik. A magyar államadósság kockázata soha nem látott magasságokba emelkedik. Sokkal több uzsorakamatot kell fizetnünk a hitelekre, mint a törlesztés előtt, ezért ezzel is emelkedik az államadósság. Ráadásul évek nem fordult olyan elő, hogy a befektetők nem vesznek meg állampapírt. Most igen.

Következmény: Nagy mese tehát az, hogy meg kell nyugtatnunk a "befektetőinket" és akkor jól járunk, kevesebb kamat, és jobb hitelfeltételek. Nos, nem! Aki ezt nem látja, az nem érti, a nemzetközi pénzemberek elnyomó cselekedeteit. Nem érti mik a valódi következmények.

4. A kormány rájön arra, hogy bármit is csinál, csak a rövidebbet húzhatja!
Befeketői válasz: Szoríts meg, nyúzd meg a népet! Ha nem teszed, elmozdítunk a hatalomból.

Következmény: Ez a kormány is megszorít, bármit mondott is előtte.

Ki kell mondanunk, hogy az államadósság nem fog attól automatikusan csökkeni, hogy pénzt fizetünk vissza. Az uzsorásnak nem érdeke, hogy visszafizessük az adósságunkat, csak a kamatokat.

Ezért marad hát a cirkusz! Biztos nem fog csökkeni az államadósság a következőktől:

Az új alkotmánytól, a NENYITŐl, az alkotmány asztalától és annak szolgájától, a VIDEOTON bajnoki címétől, az új közoktatási törvénytől, az MLSZ működésétől, Gyurcsány bezárásától, Lázár Audijából lett Skodájától, Szíjjártó focijától, az egyházügyi törvénytől, a VIDEOTON-os Garancsi kerékpárügyi biztosi kinevezésétől. Viszont ezek a cirkuszok alkalmasak arra, hogy a nép ezekkel legyen elfoglalkva lesse a Gyurcsány pert! Egy a lényeg ne gondolkozzék a magyar!


Amíg mi élvezzük a CIRKUSZT, addig a lényeget nem vesszük észre. 10 milliárd dollár tőkét törlesztettünk és ugyanannyi lesz az államadósság pár hónapon belül. Közben meg éhezünk, de tapsolunk az előadásnak.

 

Az évszázad pénzügyi csalása -Te vagy az áldozat

A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló értékek, hiszen a valós adatok egyedenként változnak.

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János
és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett,  Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták – a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül – arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"]

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – az én szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.   



© copy right Antalffy Tibor. Személyemre hivatkozás mellett a szerzői jogról lemondok.

P.S.

Tömegesen kapom az E-maileket, amikben tanácsot kérnek tőlem. Tanácsot nem adok, de leírom mit tennék, ha nekem lenne CHF tartozásom. Haladéktalanul benyújtanék egy keresetlevelet az illetékes bírósághoz, vagyis ahol a hitelt nyújtó bank székel. Nem fogadnék ügyvédet, mert az is pénzbe kerül és egyes ügyvédek máris meglovagolják a CHF konjunktúrát és egy szabvány kereset levél megírásáért van pofájuk 100 rongyot kérni. Ezek a nyomor vámszedői, aljas banda. A keresetlevélben kérném a szerződés érvénytelenítését és az eredeti állapot visszaállítását a következő indoklásokkal:

1) A 38.000 – 98.000 Ft törlesztő részlettel meg voltam tévesztve. E témában a bank magyarázata hamis, ezt a hatalmas különbséget semmi nem indokolja.  

2) Az egyoldalú szerződés megváltoztatás lehetőségével lényegében lemondta jogaimról, ami ütközik a Ptk. 8. §. (3) bekezdésével, amely kimondja: „A jogképességet korlátozó szerződés semmis.” Igaz esetenként van helye bizonyos jogokról történő lemondásnak, de  a Ptk. 207. §. (3) bekezdése kimondja, hogy: „Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.”

3) Szerződéskötéskor a bank megszegte a Ptk. 205. § (4) bekezdését: „A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően ,is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.”  Hamis az a banki érvelés, hogy ők se látnak a jövőbe. Minden gazdasági szakembernek tudnia kell, hogy a svájci gazdaság messze túlszárnyalja a magyart, ezért hosszútávon (20-30 év) a  CHF:HUF arány igen kedvezőtlenül fog alakulni az adós részére. Arra is fel kellett volna hívni a figyelmet, hogy csak abban a pénznemben ésszerű hitelt felvenni, amelyikben a jövedelem érkezik.

4) A Ptk. 209. §. (1): „Ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja.” Már pedig a kamatláb, és kezelési költségek, valamint a kockázati felár önkéntes megváltoztatása kifejezetten tisztességtelen.”

5) A Ptk. 210. §. (1): „Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerte.” – (4): „Akit a másik fél megtévesztéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja.  

Akinek tisztességes (túl tisztességes) ügyvédre van szüksége, annak ajánlani tudom: Dr. B. Németh Lászlót. T:209-7783. – 1111Bp. Irinyi J. u. 47. E-mail: nemeth.laszlo10chello.hu – Az ügyvéd úr az egyéni eset áttanulmányozásáért és a kereset levél megírtásáért, benyújtásáért 30.000 forintot kér. A tárgyaláson való részvételért 20.000 forintot. Már nyert ilyen pert, amit kérésre bizonyítani tud.

Forrás: Tibor bá’ online

Idióták hülyesége - a hülyeség idiótizmusa

Nagy bajba kerülhetnek, akik nem tudnak végtörleszteni
2011. 9. 26. 11:29 MTI - VG

A DEVIZAALAPÚ HITEL EGY TECHNIKAI ELSZÁMOLÁS - ERGÓ EGY BANK SEM VETT FEL DEVIZÁT, AMIT DEVIZA ALAPON KELLENE TÖRLESZTENI, FORINTOT KAPTAM, FORINTBAN TÖRLESZTETTEM. RÁADÁSUL "VALUTÁT KAPTAM" ...

A devizaalapú hitelek végtörlesztéséből eredő pótlólagos kereskedelmi banki devizaigény jegybanki finanszírozása négymilliárd euróig kezelhető lenne - vélekedtek legújabb helyzetértékeléseikben londoni felzárkózó piaci elemzők.

Egyes citybeli vélemények szerint az MNB-nek bizonyos feltételekkel ennek több mint a kétszeresére is lenne kapacitása. A Morgan Stanley bankcsoport londoni felzárkózó térségi elemző stábja befektetőknek összeállított új elemzésében közölte: magyar bankokkal folytatott konzultációi alapján 10-30 százalék közé valószínűsíti a devizahitelesek részvételi arányát a végtörlesztési programban, és számításai szerint ez 2-6 milliárd euró közötti devizahitel-végtörlesztést jelentene.

A ház szerint a jelenlegi devizatartalékokat tekintve 4 milliárd euróig kezelhető lenne a kereskedelmi bankok devizaigényének jegybanki finanszírozása, ennél több azonban "már problémákat okozhat".

Az MNB tartalékpozíciója most "erősebb, mint valaha", és kétszerese a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi védőcsomagja előtti, 2008-as szintnek. A jelentős rövid futamidejű külső adósságállományt is figyelembe véve azonban a tartalékok "már nem tűnnek annyira bőségesnek" - áll a Morgan Stanley londoni értékelésében.

A cég hangsúlyozza, hogy jövőre 3,5 milliárd euró IMF-hitelhányad és további 1,5 milliárd euró devizakötvény-adósság válik esedékessé.

A Morgan Stanley citybeli elemzőinek véleménye szerint összességében "kényelmesnek" tekinthető a jegybanki tartalékpozíció, ám "a muníció mennyisége nem végtelen".

A BNP Paribas bankcsoport közép-kelet-európai stratégáinak hétfői összeállítása szerint 4-5 milliárd eurónyi újonnan jelentkező banki devizakeresletet az MNB "könnyedén" tudna kezelni tartalékaiból, sőt a jegybank akár 10 milliárd eurót is felhasználhat - feltéve, hogy nem akarja a nemzetközi tartalékok és a rövid futamidejű devizaadósságok rátáját az 1:1 paritás alá csökkenteni -, és még így is "viszonylag stabilan tudná tartani" a forintot.

A cég szerint azonban, ha ennél bármennyivel több devizafinanszírozásra lenne szükség, vagy ha a magyar befektetési termékekre rakódó kockázati felárak még tovább emelkednének, az már jelentős forintgyengülési kockázatot teremtene, és ez "rendkívül rossz hír lenne" azoknak a devizahiteleseknek, akik nem tudják a végtörlesztési program alapján visszafizetni adósságukat.

Az, hogy az MNB devizafinanszírozást ajánlott fel tartalékaiból a végtörlesztési terv által érintett kereskedelmi bankoknak, egyelőre valószínűleg korlátozza az euró forintárfolyamának emelkedését, azonban növekszik a középtávú országkockázat - állapították meg a BNP Paribas felzárkózó piaci elemzői. Hozzátették: jelenleg nem számítanak arra, hogy a magyar törlesztéskockázatára köthető piaci biztosítási csereügyletek (credit default swaps, CDS) - amelyek a magyar szuverén adósságkockázat befektetői megítélését tükrözik - érdemben csökkennének. Ez a kockázati mérőszám az utóbbi időszakban - követve az általános európai árazási folyamatot - jelentősen emelkedett.

Az egyik vezető londoni piaci adatszolgáltató, a CMA DataVision szakelemzőinek kimutatása szerint a magyar kormánykötvények CDS-tranzakciói az 524,9 bázispontos előző záró után a hétfői londoni kereskedésben 555 bázispontra drágultak középárfolyamon.

Az elmúlt kereskedési hét elején 460-470, a nyár elején még 255 bázispont körüli magyar CDS-árazásokat mértek Londonban.

A hétfőn kialakult magyar CDS-középárfolyam azt jelenti, hogy a magyar szuverén törlesztési leállás kockázatára kínált biztosítási tranzakciók éves díja meghaladja az 550 ezer eurót minden 10 millió euró magyar államadósság után az irányadó ötéves futamidőre, vagyis jelenleg több mint a kétszerese a nyár elején mért szintnek.

A BNP Paribas elemzőinek hétfői értékelése szerint a mostani kockázati környezetben "nem lehet határozottan kizárni", hogy az MNB vészkamatemelésre szánja el magát, abban az esetben, ha az euró 300 forint fölé drágul, és "egy ideig ott is marad".

Az idei MNB-kamatemelés nem konszenzusos előrejelzés a Cityben, de a 300 forint feletti euró más nagy londoni házak szerint is kamatemelési küszöb lenne.

A Capital Economics - az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőcég - a várható közép-kelet-európai jegybanki kamatpályákról befektetőknek összeállított új előrejelzésében azt jósolta, hogy ha az euró forintárfolyama 290 felett marad, az MNB-kamatcsökkentés lekerül a napirendről, ha pedig az árfolyam 300 forint fölé emelkedne, akkor "szinte bizonyossá válna" a kamatemelés.

A Commerzbank befektetőknek Londonban kiadott minapi devizapiaci körképe szerint ha tovább gyengül a forint az euróval és a svájci frankkal szemben, akkor növekedne a valószínűsége annak, hogy a magyar jegybank - ahogy arra már korábban is volt példa - egyszerre akár 3,00 százalékpontos kamatemelést is végrehajthat a forintgyengülés fékezése végett.
Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. - az elmúlt évek árbevétele

Feljelentés "ismeretlen" tettesek ellen

2011. szeptember 25. 09:38 Gondola

"Előadom, hogy engem mint adóst és Magyarországon sok százezer többi adóstársamat is az úgynevezett "deviza alapú" hitelek felvételekor megtévesztettek, a hitel futamideje alatt megkárosítottak és folyamatosan jelenleg is megkárosítanak., Mind a csalás, mind pedig az uzsora bűncselekmények elkövetése büntető jogilag is tetten érhető."

Feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen ismeretlen tettes, tettesek ellen Kásler Árpád a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke, elsősorban sok százezer magyarországi devizahiteles adós sérelmére, a Büntető Törvénykönyv 318. § (1) bekezdésébe ütköző csalás bűntettének alapos gyanúja, másodsorban sok százezer magyarországi deviza-hiteles adós sérelmére a Büntető Törvénykönyv 330/A. § (1) bekezdésébe ütköző uzsora bűncselekmény elkövetése miatt.

Tengernyi ütközet zajlott, zajlik e témakörben, még parlamenti bizottság is vizsgálja. Egy a sok közül, névvel és tettel is vállalva Kásler Árpádé, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöké. A Legfőbb Ügyészséghez címzett beadványát a "sokszínűség" jegyében közöljük.

Előadom, hogy engem mint adóst és Magyarországon sok százezer többi adóstársamat is az úgynevezett "deviza alapú" hitelek felvételekor megtévesztettek, a hitel futamideje alatt megkárosítottak és folyamatosan jelenleg is megkárosítanak, véleményem szerint büntető jogilag is értékelhető módon és jogkövetkezményekkel.

Ezért mind a csalás bűncselekményének törvényi tényállása:

- Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

Mind pedig az uzsora bűncselekmény törvényi tényállása:

- Aki a sértett rászorult helyzetét kihasználva üzletszerűen olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek teljesítése a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, álláspontom szerint megáll a "deviza alapú" hitel szerződések megkötésénél és a futamidő alatti jogkövetkezmények vizsgálatánál.

Természetesen a bűncselekmény pontos minősítése a tisztelt Nyomozó Hatóság feladata, én csak jeleztem, hogy álláspontom szerint ezen két bűncselekményt megvalósulni látom.

A tényállás megállapításánál az alábbiakat ajánlom a tisztelt Nyomozó Hatóság figyelmébe:

a) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a hitelt nyújtó bankok:

- a hatályos magyar jogszabályokat egyértelműen és súlyosan megszegve az adósokat tévedésbe ejtették a kölcsönök ténylegesen visszafizetendő mértékéről, ezáltal jelentős kárt okoztak az adósoknak,
- a futamidő alatt jogellenesen számolnak el az adósok terhére nem létező "árfolyam különbség" címén a jó erkölcsbe is ütköző összegeket, jogosulatlan extraprofitért.
- Erőfölényükkel visszaélve és az adósok szorult helyzetét kihasználva az adósok által módosíthatatlan és tisztességtelen szerződési feltételeket kínálnak a hiteligénylőknek, mintegy "kartelli" megállapodásként a bankok között, mert annak ellenére, hogy a látszat választás fennáll a hitelezők számából adódóan, de minden hitelintézet szinte azonos előnytelen feltételek mellett kínálta "termékcsomagjait", amelyek utólagosan bebizonyosodtak, hogy a termékfelelősség követelményeinek sem feleltek meg.

b) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor az állami tömegtájékoztatás:

- azt sugallta az állampolgárok felé hogy a magyar gazdaság pénzügyi helyzete hosszútávon is erős és stabil, konkrétan "dübörög a gazdaság" (forrás: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter úr nyilatkozatai), az átlagpolgárnak mivel nincs belelátása a konkrét és valós gazdasági adatokba, csak abból ítélhet amit elmondanak számára, jelen esetben a miniszterelnök és gazdasági miniszterek, ugyanis a jelzálog típusú hitelek tíz-húsz évre szólnak és egy ilyen horderejű döntésnél a hitelfelvevő mérlegeli az ország gazdasági állapotát is, nemcsak a saját anyagi forrásait. Mára már bizonyított tény, hogy a világgazdasági válság nem okozója, hanem csupán leleplezője volt a valós magyar gazdaság állapotának, tehát állami szinten is megvalósult a tévedésbe ejtés és tévedésben tartás, ezáltal anyagi kár keletkezett, illetve emberéleteket is követelt ebből kifolyólag keletkezett anyagi reménytelenség és kétségbeesés.
- a válság kitörésekor elhallgatták annak tényleges mértékét, ráadásul késedelmesen tájékoztatták a lakosságot annak tényéről és várható következményeiről, konkrétan a miniszterelnök úr még 2008 szeptember végén arról adott hírt, hogy semmilyen válság nem fenyegeti Magyarországot, az erről szóló tudósítások lekérhetőek a Magyar Televízió archívumából és egészen az év októberéig a bankok még gőzerővel "kiszórták" az utolsó devizaalapú hiteleiket egy erősített reklámkampánnyal megelőzve, az erről szóló bizonyítékok is feltárhatóak.
- kormányzati nyilatkozatokkal/döntésekkel hamis adatok kerültek az állami pénzügyi nyilvántartásokba (forrás: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Öszödi beszéde)

c) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a pénzügyi szektorokat felügyelő állami szervek:

- nem vizsgálták felül a megkötések előtt a "deviza alapú" hitelszerződéseket
- nem ellenőrizték folyamatosan a hitelszerződések betartását
- a nagymértékű lakossági panaszok ellenére sem állították le az ilyen jellegű hitelezést és nem intézkedtek az állampolgárok javára történő jogorvoslatok tárgyában,

d) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a pénzügyi szférában tevékenykedő bankok és hitelközvetítő pénzügyi vállalkozások:

- mindenkit a Magyarországon magától értetődő forint alapú hitel helyett a "deviza alapú" hitel felé tereltek, a forint hitel abnormális és indokolatlanul magas kamatai és költségei miatt gyakorlatilag a teljes hitelt igénylő lakosságot mintegy "rákényszerítették" a deviza alapú hitelek felvételére.

A bankok a svájci frank felértékelődésére számítottak, amikor a hitelezés elszámoló valutájává tették. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy az euró bevezetéséről - pontosabban a forint kivezetéséről - szólt minden politikai nyilatkozat abban az időben, mi több az uniós csatlakozási szerződésben vállaltuk az euró övezet un. előszobájába történő belépést, azaz a feltételei teljesítését, mégsem az euróban való szerződést, hanem a CHF-et forszírozták. Ez a folyamat olyan volt, mint a vad hajtása a puskacsövek elé, vagy a halak terelése zajjal a hálóba. A svájci frank ellen szólt akkor a józan ész, mert az kis gazdaság, az árfolyamát könnyen mozgatja a spekuláció. Hát éppen ez szólt mellette a bankok oldalán és ellene az adósok tekintetében. És még valami, ami most már jól látható. Az euró nem stabil valuta. Voltak olyan tanulmányok, melyek az optimális valutaövezet kérdését járták körül, benne minden szakember azt mondta, különböző szintű, jellegű gazdaságok nem lehetnek meg e gy valutával, mert a perifériáról a központba szívja a jövedelmet, így a periféria hitellel pótolja a hiányt, de ezt az adósságot nem lehet fenntartani, csak a központ politikai eszközökkel visszaáramoltatott pénzével. A centrum a kiszívást jól viseli, a visszaáramoltatást pedig nem tűri. Hát ezt a pénzügyi szakemberek tudták, ezért is hajtották a CHF felé az elszámolást, mert a felértékelődő adósság a hitelező haszna.

e) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a kölcsönszerződéseket megkötő közjegyzők:

- jogi felülvizsgálat nélkül egy az egyben átvették a bankok kölcsönszerződéseit,
- az ügyfelekkel rövid és a nem pénzügyi jogi szakember által érthetetlen tájékoztatás alapján íratták alá a közjegyzői okiratokat,
- a bankok által kért végrehajtási eljárásokban szintén jogi felülvizsgálat nélkül jártak el mindenben elfogadva és végrehajtva a végrehajtást kérők kérelmeit.

Mindezen folyamatok elősegítésére a svájci frank forintárfolyama (mint utólag kiderült) mesterségesen alacsonyan lett tartva, majd miután az ország lakosságának nagy része teljesen eladósodott svájci frankban (ezen folyamat idejének pontos végét jól mutatja a deviza alapú hitelezés drasztikus visszaesése, majdnem teljes megszűnése) az árfolyamot brutálisan megemelték. Az adósok felháborodását azzal elhárítani, hogy a szerződések aláírása előtt miért nem konzultáltak szakemberrel, nem állja meg a helyét, ugyanis pontosan szakemberhez fordultak, a bankok, és pénzügyi szolgáltatók szakembereihez.

2008.07.30-án a Magyar Nemzeti Bank hivatalos frankárfolyama 141,31 forint volt, napjainkban pedig 273 forint is volt a svájci frank árfolyama, tehát 3 év alatt az árfolyam több mint 131 forinttal nőtt, ezen összeg mind a bankok extraprofitja lett, amelyet egy az egyben az adósokkal fizettetek és fizettetnek jelenleg is meg.

Kérem a feljelentésem alapján a közvádas nyomozati eljárás megindítását, a sérelmemre és a többi adós sérelmére elkövetett bűncselekmény(ek) tényének megállapítását, az elkövető(k) beazonosítását és a jogi felelősségre vonását, részemre és más adósok részére a polgári jogi kártérítés megítélését is, mely követelésem vonatkozásában jogfenntartással élek.

A továbbiakban általam előadottak a "deviza alapú" hitelekre vonatkoznak, én magam is rendelkezem ilyen jellegű hitellel, a másolatban csatolt és anonimizált hitelszerződés és közjegyzői szerződés is a saját kölcsönokirataimat képezik.

1./ Előadom, hogy a bankok a kölcsönszerződésekhez részletes törlesztési útmutatót adnak, hogyan alakul a törlesztés havi összege és hogyan alakul a tartozás egyenlege.
Az adós ennek tudatában dönt a hitel felvétele mellett, mérlegelve az anyagi lehetőségeit és a törlesztési kimutatásban lévő számadatokat.
A kimutatásokhoz képest a hitelekbe ténylegesen fizetendő összegek mára köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, mivel az adós havonta vagy negyedévente kap a bankoktól sok esetben a havi törlesztő részletek összegét meghaladó számlákat "árfolyamkülönbség" címen.
A plusz fizetési kötelezettségek teljesen jogellenesek és véleményem szerint már büntető jogi kategóriákat is megvalósítanak, mivel már a szerződéskötés időpontjában a hatályos magyar jogszabályokkal ellentétesen állapítanak meg a jövőre nézve elviselhetetlen mértékű vagyoni terheket kizárólag csak a bank javára és csak az adós terhére és gyakorlatilag adósrabszolgát csinálva az adósból egy életre a bankhoz láncolják, a futamidő alatt kiforgatva minden jövedelméből és vagyonából, ellehetetlenítve egy élet munkáját, a megélhetését a családját és az egészségét is.

2./ A kölcsönszerződésem megkötésekor (2008) hatályos Pénzintézeti törvény (1996.évi CXII.tv.) 213. §.(1) szerint a Pénzintézeti törvényt megsérti az a bank, amely nem tünteti fel a hitelszerződésében az összes költség változására vonatkozó becslést.

A szerződéseimben nem szerepel a hiteldíj mutatót meghatározó, előre nem látható költségek előrejelzése, a deviza árfolyamváltozásából származó többletköltség becsült mértéke sem, amely tény is arra utal, hogy az egyébként oly körültekintő bank, erre egyáltalán semennyi energiát nem fordított mivel a hitel összege mögötti fedezet, nem deviza, hanem forint volt, ezáltal valós árfolyam különbség sem jöhetett létre.
Az kevés és elégtelen tájékoztatás, ha a bank a kölcsön szerződésben csak felhívja a figyelmet az árfolyamváltozásból eredő kockázatokra, a törvény szerint előírt becslést azonban nem közölték - más adósokkal sem és velem sem.
Én a hitelek felvételét elismerem, azokat a szerződéses ügyleti kamatokkal és kezelési költségekkel vissza is kívánom fizetni, de mivel véleményem szerint valótlan az hogy a hitelek fedezetéül deviza szolgált, a bankok egy soha nem nyújtott lehetetlen szolgáltatás ellenértékeként próbálják elszámolni az adós kárára az árfolyam különbségeket

3./ Előadom továbbá, hogy a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. Értelmező rendelkezések III. Egyéb meghatározások 7-es pontja a
kamat fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:

" Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék."

A fentiek alapján tehát a kamat nemcsak a bank hasznára nyújt fedezetet, hanem a hitel kockázatára is.

Az árfolyam különbségből eredő kockázat adósra történő teljes áthárítása tehát a fenti jogszabályhely alapján jogellenes, mivel a kamat már tartalmazza a kockázat hitelezői költségeit is. A felszámolt árfolyamkülönbség egyfajta burkolt ügyleti kamatnak minősül, így annak mértéke miatt tisztességtelen és a jó erkölcsbe ütköző, tehát ezen kikötés és az arra alapozott fizetési kötelezettség érvénytelen, mivel ezen esetleges költségeket a kamatnak már törvénynél fogva kompenzálnia kell, de a devizaalapú hitelek esetében tudomásom szerint nem áll devizafedezet a kifolyósított hitelek mögött így valós árfolyamkülönbség sem keletkezhet.

4./ Továbbá a jelzálogalapú "devizahitel" szerződések esetében teljesen indokolatlan a visszafizetési kötelezettség összegszerűségének a devizaárfolyamhoz való kötése.

A Ptk. 231.§ (1) és (2) szerint a pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapul- vételével kell átszámítani.

A "devizahitelt" folyósító bank nem svájci frankban folyósította a hitelemet, én sem svájci frankban törlesztek, azt akkor nem is engedték meg a részemre.

Ez évtől elvétve már engedélyezik ugyan, hogy CHF-ben törlesszen, aki akar, de akkor kell egy CHF számlát is nyitni,
de hát nem Svájci állampolgárok vagyunk
és nem Svájcban dolgozunk.
Az eredeti szerződésben szó nem volt deviza számlanyitási kötelezettségről.

Ráadásul tudomásom szerint a banknak a kölcsön kifolyósításakor konkrétan az adott hitelszámú kölcsönügylethez kötötten nem állt a rendelkezésre az adott összegű svájci frank, nem tartalékolt a futamidő alatt sem a hitelösszegnek megfelelő svájci frankot, nem vásárolt a forintban történő befizetéseimből svájci frankot,
ezek mindig is forintban folyósított forint fedezettel rendelkező hitelek voltak.

Mindezek tehát csak arra szolgálnak, hogy egy fiktív elszámolási metodika és saját maga által megállapított árfolyam alapulvételével (ráadásul folyósítás eladási áron, törlesztés vételi áron, elszámolás megfoghatatlan, nem az MNB által közzétett árfolyamokon)
az ügyleti kamat többszörösét kitevő extra-profithoz jusson a bank.

Ez azt is jelenti, hogy az ilyen jellegű szerződésnél az adósnak esélye sincs kifizetni a hitelt, egy életre a bank adós rabszolgájává válik.

5./ Amennyiben el is fogadnánk a devizaárfolyam különbözet költségnövekedő hatását - ha a bank bebizonyítja, hogy a hitel fedezete deviza volt - akkor is felmerül egy kérdés, hogy a bank miért nem a futamidő végén nézi meg, hogy az árfolyam hullámzásai miatt mennyivel is kellene még többet fizetnem, és miért nem akkor kéri tőlem a különbözetet.
Ezzel szemben a bank havonta módosítja az elszámolást és így a fizetnivalómat is devizaárfolyam különbség címén.
Véleményem szerint egyértelműen és szándékosan azért, hogy extraprofitot tudjon beszedni tőlem árfolyam különbségre való hivatkozással, "ügyesen" megelőzve azt, hogy esetlegesen a futamidő végén jó esetben ugyanolyan vagy akár még jobb árfolyamon is álljon a forint a devizához képest, és esetleg ne legyen fizetni valóm a bank részére.

6./ Előadom továbbá hogy a Ptk. 209. §. (1) az alábbiak szerint rendelkezik:

Tisztességtelen az általános szerződési feltétel,illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.
Szinte már köztudomású tény, hogy a "devizahitelt" nyújtó bankok a szerződéskötéskor az ügyfelek egyedi szerződés módosítási akaratát azzal hárítják el, hogy a szerződésmintát a központból kapta, attól egy betűvel sem térhet el.
Tehát az ügyfél a szerződéskötéskor hiába jelezné is, hogy szerinte a szerződésében a kamat és a költség valamint az árfolyamkülönbség viselésének terhére való kikötése, ebből következően az egyenleg elszámolása tisztességtelen a számára, a bebetonozott általános szerződési feltételek dupla és végzetes joghátrányt jelentenek a számára.

7./ A tisztességtelen és meg nem tárgyalt általános szerződési feltételek értelemszerűen így még a Ptk 201. §.(1) szerinti jóerkölcsbe ütközés tilalmát is megsértik.

A bírói gyakorlat szerint a "jóerkölcs" olyan jogi kategória, amely a társadalom általános értékítéletét fejezi ki. Ebből következően a szerződés jóerkölcsbe ütközőségének meg- állapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e.

Álláspontom, és az általam meghallgatott emberek véleménye szerint is a társadalom egyértelműen és széleskörűen elítéli és gyakorlatilag becsapásként, csalásként minősíti az olyan jellegű, tartalmú és eredményű jogügyletet, amelyik az egyik részeleménél:

a) A fizetési kötelezettség már a futamidő elején közel a duplájára emelkedik,
b) Az "árfolyamkülönbség"-re hivatkozással a kölcsön gyakorlatilag visszafizethetetlen a folyamatosan növő fizetési teher miatt
c) Már a futamidő elejénél az eredeti THM köszönő viszonyban sincs a valós THM-mel, ebből eredően a tőke többszörösét kell visszafizetni az eredetileg vállalt helyett.
d) Társadalmilag igen széles rétegeket érint negatívan (több százezer "devizahitelest," tehát nyilvánvalóan általános és jogellenes szerződési feltételt tartalmaz.
e) Mindezeket pedig a szerződés nem rögzíti egyértelműen és számszerűsítve, kvázi rejtett hibaként és időzített bombaként ketyegve az adós egzisztenciája terhére

8./ A hitel felvételénél sem a kellő időt nem biztosították, sem, a kellő tájékoztatást, mindez megállapítható az egy napon aláírt szerződések számából egy közjegyzőnél, ha figyelembe vesszük a szerződések oldalszámát és tartalmát is.

Éppen ezért mennyire felelős és szabályos hitel- és adós minősítési eljárást feltételez a bankok részéről olyan ügyletek futószalagon történő gyártása, amelyekben:

- az összegszerűség növekvő és irreális volta miatt a hitel visszafizethetetlen,
- nem tájékoztatnak a ténylegesen fizetendő összegekről, még becslés szintjén sem,
- a hitel tárgyának értékét rövid idő alatt meghaladja a még fennálló hitel összege, a virtuális, ellenszolgáltatás nélküli többletkövetelésnek köszönhetően,
- akár gépkocsi hitel vagy jelzálog típusú hitel esetében, a virtuális, nem létező és indokolatlan árfolyam különbségből adódó többletköltség nem fizetése esetén, az adós nemcsak az addig befizetett összegeket és a fedezetet veszíti el, hanem a jogügyletben nem szereplő egyéb értékei és ingóságaira is igényt tart a bank és a végrehajtó,
- az adós a szerződés lényeges részleteiben semmilyen módosítást nem eszközölhet, ami a bankok közötti összebeszélés gyanúját kelti fel,
- maga a részletes szerződés egy átlagembernek értelmezhetetlen és érthetetlen,
- a fentiek miatt a hitelezőnek már a jogügylet megkötésekor tudomással kellett bírnia arról, hogy a cél csak az adós bankhoz való kötése hitelezői extra profit folyamatos megszerzése mellett.

Soha még egyetlen egy bank sem bizonyította (még csak nem is valószínűsítette) azt Magyarországon, hogy a hitelösszegek fedezetét valós deviza biztosította és nem csak virtuális számítás, mert utóbbi esetében csak virtuális árfolyam különbség keletkezhet, amelynél jogellenes és büntetőjogi felelősséget felvető banki elvárás és magatartás az, hogy az adós ezen árfolyam különbözet részt is valós fedezettel kiegyenlítse.

A "deviza alapú" hitelt nyújtó bankok szerződése és a szerződéses tevékenysége akkor felelt volna meg a jogszabályoknak, ha a hitelt nyújtó bank ténylegesen megvásárolta volna a svájci frankot a hitel nyújtásakor, azt forintban a svájci frank fedezeti állomány feltüntetésével folyósította volna, majd azt folyamatosan az adós konkrét fizetései mellett tartalékolva számolta volna el az időszakos havi forintban történő adósi teljesítéseket.

Amennyiben nem így történt, akkor nem létező svájci frank fedezet hiányában árfolyam veszteség sem érhette a bankot, hiszen nem kellett svájci frankot vásárolnia, egyszerűen csak egy elektronikus és virtuális svájci frank számlát vezet a hitelben, amelyen képződő virtuális "árfolyamkülönbség" veszteséget számol el az adós terhére.

9./ Hangsúlyozom, hogy a "deviza alapú" hitelszerződések "minősítésénél" általam hivatkozott polgári jogi jogszabályok olyan mértékű megszegése történik már a szerződés megkötésénél és a szerződés futamideje alatt, hogy azon szabályszegések a véleményem szerint már büntetőjogi kategóriát képeznek és büntetőjogi jogkövetkezményeket és felelősségre vonást kell, hogy maguk után vonjanak.

10./ Kérem, hogy a tisztelt Nyomozó Hatóság szerezzen be konkrét és hivatalos adatokat arra nézve, hogy a jelenleg Magyarországon már kifolyósított "deviza alapú" hiteleknél a konkrét hitelek mögött milyen mértékű alperesi deviza fedezet tartalék volt a kölcsönök folyósításakor és milyen van jelenleg, amely indokolttá tenné az árfolyam kockázatra való hivatkozást.

Figyelemmel arra, hogy információim szerint több mint 5000 milliárd (!) forint magyarországi deviza hitel állomány van. A hitelintézetek rendelkeznek-e a megfelelő, jogszabályban előírt mértékű devizafedezettel, minderre azért van szükség, hogy ne fordulhasson elő az az eset, amelynél a hitelezők egy adott összeget, több kifolyósított hitel fedezeteként mutathatnák be.

11./ Végezetül megjegyzem, hogy az egész devizaárfolyam különbség jogilag nonszensz létét és a csalás lényegét tökéletesen bemutatva jól szemlélteti egy 2008 júliusában kelt PSZÁF ügyfél tájékoztató, amely a deviza alapú hitel jellegét úgy próbálja elmagyarázni az ügyfeleknek, hogy idézem:

" Mivel a bank a devizában nyilvántartott hitelt forintban folyósítja, azt át kell váltani forintra. Ehhez a bank devizavételi árfolyamot alkalmaz, mintha megvásárolná az ügyféltől azt a deviza összeget, amelynek ellenértékét forintban kifizeti. A hitel törlesztésekor ugyanez fordítva játszódik le. Amikor Ön a törlesztő részletet fizeti forintban, a bank azt deviza eladási árfolyamon számítja át devizára, mintha eladta volna Önnek a törlesztéshez szükséges devizaösszeget."

Azt hiszem ez a "mintha" szó használata és szaporítása nagyon jól tükrözi a deviza árfolyamkülönbség teljesen fiktív és büntetőjogi jellegét, hogy a bank nem deviza összegeket mozgat, egyértelműen teljesen jogellenessé téve ezt a szerződéses kikötést és az azon alapuló elszámolást.

Már pedig a fiktív összegek mástól való behajtása bűncselekmény kell, hogy legyen.

A feljelentésemben foglalt tényállás valós és komoly probléma, amely széles társadalmi rétegeket érint Magyarországon, családok kerülnek az utcára, sokan az öngyilkosságba menekülnek, mert munkájukat, vállalkozásukat, minden vagyonukat elveszítve is még mindig marad több milliós tartozásuk annak ellenére, hogy a hitelt normális kamatok és költségek mellett már régen és többszörösen visszafizették volna a banknak.
Ugyanis ha a ténylegesen kézhez kapott összegek mértékét és a visszafizetett törlesztő részletek mértékét összevetjük, megállapítható az uzsora tényleges létrejötte és megvalósulása, mert nevezhetjük a Vasorrú Bábát Csipkerózsikának, de attól még Vasorrú Bába marad, ugyanúgy, mint az árfolyam különbségnek elnevezett, burkolt uzsorakamat.

Kérem tehát a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a feljelentésem kivizsgálására, az eljárás lefolytatására, és a felelősök büntető eljárás alá vonására. Előre is köszönöm!
Bartha Szabó József

Pataky csalással vádolja a bankokat

2011.08.24. 14:09 Hír24

Az Edda frontembere zéró toleranciát hirdet devizahiteles sorstársai kisemmizése és a bankok ellen: az énekes gyermekei, unokái, egyben az emberiség jövőjét félti.

Pataky Attila szerint a világ a profitközpontúság miatt kifordult és degenerálttá vált, a magyar emberek pedig hatványozottan lelki betegek az anyagi terhek és a több munka miatt. A Jóban Rosszban jövőbeli vendégszereplője az Aktív kamerái előtt a következőt üzente a bankoknak: "sz*r a rendszer ... embertelen amit létrehoztatok, be fogtok bukni!".

"Álljanak ki a bankok, mert ez eddig nem történt meg, és mondják meg, hogy mi a céljuk! Az a céljuk, hogy a felvett kölcsönöket vissza tudjuk adni vagy az a céljuk, hogy a szinte már mindenki által tudott virtuális csalással, a 270-re feltornázott, visszafizethetetlen svájci frank által el akarják venni az otthonainkat, értékeinket, a gyermekeink jövendőjét, netalán a hazánkat? Kiknek és miért?" - háborog Pataky.

Élőlánccal vették körül a Bankszövetség épületét

Legyen úgy, mint régen vót!

Cselényi József - Legyen Úgy, Mint Régen Volt.
Legyen úgy mint, régen volt.
Legyen úgy mint, régen volt.
Adjon Isten békességet,
Ezer áldást, reménységet,
S, minden jót.
Legyen úgy mint, régen volt.

Legyen úgy mint, régen volt.
Legyen úgy mint, régen volt.
Hogy, ne legyen a magyarnak,
Se dolmányán, se csizmáján,
Soha folt.
Legyen úgy mint, régen volt!

A deviza alapú hitelszerződésekről

Forrás: http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/figyelemre-melto-irasok/5358.html

DR. LÉHMANN GYÖRGY: Beszédem a Kossuth szobor előtt. Tisztelt Szerkesztőség!

2011.07.03

Abban a megtiszteltetésben volt részem tegnap – július 1-én ½ 19. órakor – hogy a „Tüntetés a bankok túlkapásai ellen" elnevezésű rendezvényre meghívva tájékoztatást adhattam Budapesten a Kossuth szobor előtt a devizaalapú kölcsönszerződések miatt kialakult állapotnak bíróság előtti és egyéb jogi rendezhetőségéről.

Beszédem után felkértek a jelenlévők arra, hogy foglaljam írásba mindazt, amit ott elmondtam azért, hogy ezt papíron terjeszthessék. Ennek a felkérésnek eleget téve igyekszem tartalmilag hűen leírni az alábbiakban mindazt, amit ott elmondtam:

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit!

A bankvilág ugyanúgy mint tegnapi napon az Echo televízióban Boros Imre közgazdász igyekszik elhitetni velünk azt, hogy a már meglévő devizalapu kölcsönszerződések következményeinek megváltoztatására nincs mód. Érthetetlen számomra az, hogy közgazdász képzettségű embereknek miért kell beleavatkozni ily módon olyan dolgokba, amihez képzettségénél fogva nyilvánvalóan nem ért, vagy ha mégis ért hozzá, miért ad nyilvánvalóan téves tájékoztatást.

Ugyanis hivatásomra tekintettel tényként állapíthatom meg azt, hogy a már megkötött devizaalapú kölcsönszerződések alapján megállapítható törvénytelenségek kiküszöbölése jogi szempontból meglehetősen egyszerű, nem bonyolult bírósági eljárás eredményeként minden további nélkül elérhető.

Független, befolyástól mentes bírósági tevékenység esetén, ugyanis sajnos egyet kell értenem az USA Külügyminiszterének néhány nappal ezelőtt elhangzott azzal a kijelentésével, hogy aggódik a magyar bíróság függetlensége miatt is. Én is aggódom, hiszen ha az aggódásra nem lenne okom, akkor hazánk nem lenne a korrupciós lista 50. helye környékén hosszú évek óta úgy, hogy közben a szomszédos Ausztria a 16. helyen áll. Hozzátéve azt, hogy a Külügyminiszter Asszony által képviselt ország jobban tette volna, ha 55 évvel ezelőtt aggódott volna inkább hazánk függetlenségéért.

Beszédemmel célom az, hogy meggyőzzem Önöket állításom igazáról, ezért meglehetősen sok jogi fogalmat is kénytelen vagyok elmondani a bizonyítás érdekében. Másként nem megy.

Mielőtt ebbe bele kezdenék, a Kossuth szobor előtt állva kötelességemnek tartom felidézni azt, hogy 162 évvel ezelőtti napon a mostanihoz hasonló nemzetkatasztrófa előtt állt hazánk azzal a különbséggel, hogy az akkor hazánkra támadó idegen hatalmak nyíltan megmondták azt, hogy mi a szándékuk hazánkkal, míg mostani kártevők ennél rosszabbak. A Ptk. 237. §-nál ismert szóval élve a mostaniak csalárdak, azaz a szónak jelentése szerint álnok, kétszínű, csaló magatartásúak.

Előzményeként a devizaalapú kölcsönszerződés problémájának elmondom, hogy lakáshitelek esetén ilyen fajta kölcsönszerződést soha nem kötöttek volna meg akkor, ha a 12/2001. (I.31.) Korm. rend. végrehajtásával kapcsolatosan a magyar állam úgy járt volna el, hogy ebben a jogszabályban ígérte.

A lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabályról van szó, melynek bevezetőjében azt ígérték, hogy a gazdasági lehetőségekkel összhangban a házasoknak a többgyermekes fiatal családoknak, valamint más hasonló rászorultaknak ad az állam támogatást. Aztán az országos építésügyi előírásokat semmibevéve a balatonparti településeken üdülőházas üdülőterületnek minősülő Balatonparton lakóházasnak csúfolt építkezést lehetővé tették csak azért, hogy az állam gazdasági lehetőségeivel ennek a jogszabálynak alapján elsősorban ne a házasokat, többgyermekes fiatal családokat, valamint a hasonló rászorultakat támogassa, hanem azokat, akik akár százkilométeres távolságban lakva luxusüdülővel rendelkezzenek a Balatonparton.

A luxusüdülő pedig köztudottan nem olcsó, és mondjuk 50-100.000 ilyen állami támogatású luxusüdülő miatti kölcsönösszeg pedig szerintem elkerülte 2001-től 2006-ig az 1000 milliárd forintot is. A gazdasági lehetőségek ezért kimerültek és jöhetett a devizaalapú hitel.

Helyesen állapította meg Róna Péter közgazdász erről a bankok által egyoldalúan meghatározott szerződésről azt, hogy olyan mint egy kitöltetlen váltó. Ugyanis a kölcsönszerződésből nem állapítható meg az, hogy az adós konkrétan milyen körülmények között fogja a részére rendelkezésére bocsátott kölcsönösszeget a hitelező részére visszafizetni. A Ptk. 523. § 1. bek-ben meghatározottak szerint a szerződésnek ez a hiányossága a létre nem jött szerződés fogalmát is kimerítheti, ezért csupán egyféleképpen lehet ezt a szerződés létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges szerződési feltételt értelmezni.

Úgy, hogy a kölcsönszerződés ténylegesen nem akkor jött létre, amikor azt aláírták, hiszen akkor még a szerződés létrejöttéhez szükséges minden kellék a szerződésbe nem volt leírva, hanem akkor, amikor a hitelező később egyoldalú, adósnak címzett nyilatkozataival felhívást tett arra, hogy most ennyivel emelem részletes indokolás nélkül a törlesztőrészletet, majd azt közölte, hogy most pedig annyival.

Sajátos elképzelés a gazdasági hatalmukkal visszaélő hitelezők számára az ilyen fajta szerződés értelmezés nem vitásan akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Ptk. 205. § szerint szerződés a felek egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, de a bankok ezzel a szerződéskötési módszerrel eldöntötték azt a vitát, hogy a szerződés érvényes, vagy érvénytelen.

Sikerült ily módon semmis kölcsönszerződést létrehozniuk.

Ugyanis 2006. március 1-től kezdődően a Ptk. 209. § 4. bek. első mondata megállapítja azt, hogy az egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető, valamint a Ptk. 209/B 2. bek-be kimondja azt, hogy az egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. Arról pedig, hogy bankok által önhatalmúan tett közlése a törlesztőrészletek emelésének világos-e vagy sem, érthető-e vagy sem, majd akkor nyissunk vitát, ha egyetlen alkalommal is elfogadható és törvényes, tényeken alapul indokolását adja a tájékoztatásának.

Semmiségre határidő nélkül lehet hivatkozni a Ptk. 234. § szerint, semmis szerződésből pedig sem jogok, sem kötelezettségek nem származhatnak a szerződés érvénytelensége folytán, így fel nem tudni fogni a bankoknak azt a bátorságát, hogy az általuk is tudottan semmis szerződés alapján nyakló nélkül követelőznek, fenyegetőznek és igyekeznek tisztességes embereket a lakásukból eltávolítani.

Meggyőződésem az, hogy amennyiben a korrupciós listának nem az 50., hanem a 16. helyén lenne országunk, ezt meg nem mernék tenni.

A törlesztőrészlet emelésének egyébként a kölcsönszerződés szövegezéséből következően két alapvető oka lehet. Vagy a kamat emelésére okot adó körülmény következik be, vagy árfolyamváltozás történik a devizaalapú kölcsönszerződésben meghatározott deviza és forint árfolyam között. Svájci frank alapú szerződéseknél a közreadott PSZÁF tájékoztató szerint a kamat elsősorban a svájci frank kamatától függ, de mivel 2008. őszén a svájci frank kamata csaknem a nullára csökkent, majd csekély mértékben emelkedett, emiatt a törlesztőrészlet nem emelkedhetett volna jelentősen, míg az árfolyamváltozás viszonyítása a korábbihoz képest olyan a hányadost eredményez, mely egyidejűleg a törlesztőrészlet emelkedésének mértékét is adja tisztességes szerződési feltétel esetén. Csakhogy a törlesztőrészlet ennek csaknem kétszeresével nőtt.

Ezért is volt indokolt feljelentésemet a Legfőbb Ügyészséghez csalás bűncselekményének alapos gyanúja miatt megtennem.

Visszatérve a szerződés lényegéhez, a hitelező és adós között létrejött kölcsönszerződés pontosan olyan polgári jog szerződés, mint a többi, azaz ebben a felek egyengjoguak, és mellérendeltek. Semmivel sem illeti meg több jog egyiket, mint a másikat még akkor sem, ha közben nálunk a bankároknak a hatalommal a legkülönbözőbb összefonódása van.

Az állam tartsa távol magát ezektől a szerződésektől még akkor is, ha tart attól, hogy a bankok bedőlhetnek, újabb konszolidálásra szánt pénzt kérhetnek, vagy éppen az államnak bankoktól remélt különadója kerül veszélybe. Egyedül az élethez való jog alkotmányos kötelezettségének tegyen eleget a lakhatási jog veszélybe kerülése esetén az állam.

Egyébként pedig a most alkotott árfolyamrögzítésre vonatkozó törvényjavaslat módfelett tisztességtelen volt azért, mert az eszerinti szerződés módosítási kötelezettsége az adósoknak arra is utalhat, hogy a Kormány kifejezetten a bankok indokolatlan védelme okából az adósokkal megerősítteti a kölcsönszerződést azért, hogy többé érvénytelenségre a Ptk. 237. § 4. bek-e figyelembevételével ne hivatkozhassanak.

2008. március 1-től kezdődően hála istennek alkalmazandó belföldi bíróság által is az 1993. április 5-i 93/13. számú Európa Tanács Irányelv, melynek alapján 243/08. szám alatt Európai Közösségek Bírósága által hozott döntés szerint tisztességtelen szerződési feltételek a szerződésben nem jelentenek kötelezettséget az adósokra nézve. Ebből következik az, hogy ha az előbb elmondottak szerinti törlesztőrészlet emelés teljesen egyértelműen tisztességtelen a magyar törvények szerint, és az adós hivatkozik arra, hogy a magyar bíróságok által elfogadott Európai Közösségek Bíróságának döntése szerint ennek a tisztességtelenségnek alapján kötelezettsége nem áll fenn, tessék csak mondani, hogy a bankok mitől is lettek olyan helyzetben, hogy mégis követelőznek?

Mégis mit képzelnek ezek magukról?

Talán ha lennének szívesek ilyen esetben bírósághoz fordulni azért, hogy a bíróság döntsön az egyenlő jogokkal rendelkező felek vitájában. Ugyanis ennek a vitának a rendezése a bíróság dolga és az fordul oda, aki követelőzni óhajt. Talán attól tartanak, hogy ha bíróság elé kerül az általuk diktált szerződésük akkor az Európa Tanács 93/13. számú irányelve előírásának eleget téve a nemzeti bíróság hivatalból is vizsgálni fogja a szerződés szerződési feltételeinek tisztességtelen jellegét?

Mégis mit képzelnek a bankárok akkor, amikor ők tudják legjobban azt, hogy törvénytelen, tisztességtelen, semmis, csalárd módon létrejött szerződést köttettek alá az adósokkal, majd mindenféle bírósági eljárás nélkül erőszakos módon lépnek fel.

Mégis minek képzelik ezek a hazámat?

Végül indokolt foglalkoznom azzal is, hogy a kölcsönszerződés szerinti, hitelezőket megillető rendkívüli felmondás jogának egyik indoka az adós fizetésképtelensége. Tehát időben ez azt jelenti, hogy amikor az adós már nem tudott fizetni, ezt követően valamikor a hitelező a szerződést vagy felmondja, vagy sem.

A probléma ebből az, hogy az adós nem jókedvében nem tud fizetni, hanem azért, mert valamilyen rajta kívül álló olyan körülmény következett be életében, ami a teljesítését lehetetlenné teszi. Ez pedig azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor a teljesítést lehetetlenné tevő körülmény bekövetkezett, akkor a Ptk. 312. § alapján a szerződés megszűnik a törvény erejénél fogva. Nem kell ehhez nyilatkozat sem, bírósági döntés sem, és ezért a hitelező már régesrég elveszítette azt a jogát, hogy a szerződést megszüntesse akkor, amikor a felmondását közli. Ugyanis teljesítés lehetetlenülése okából megszűnt szerződést felmondani nem lehet.

És így jutottam el a legizgalmasabb jogi problémához.

Ahhoz, melynek ténybeli alapja az, hogy a hitelező Bank a kölcsönszerződés megkötésekor többszázezer forintot felszámolt az adóst terhelve hitelbírálati díj, beállítási jutalék és a legkülönbözőbb jogcímeken azt ígérve, hogy ennek az ellenszolgáltatásnak fejében elvégzi mindazt az ellenőrzést, ami a 723/B/2005. számú alkotmánybírósági határozatra tekintettel még a személyes adatokhoz való alkotmányos jog sérelmével is járhatott csak azért, hogy az ügyletkötés biztonságos legyen.

Másképpen fogalmazva ellenszolgáltatás fejében a hitelező bank azért is szedett be pénzt, hogy az adós számára azt a látszatot keltse, hogy a szerződés biztonságos, és adós által teljesíthető.

Ezt a kötelezettségét szegi meg a bank akkor, amikor kiderül, hogy a szerződés mégsem biztonságos és idő előtt megszűnik teljesítés lehetetlenülése okából.

Ezért Róna Péter szavai szerint hibás a termék, és a hibáért a bank felel.

A törvény szerint pedig a 312. § 3. bek-e alapján ilyen esetben bekövetkezik az, hogy a kötelezett szabadul a tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

Nem hiszem, hogy túlzok akkor, ha azt mondom, hogy csak a mi, korrupciós listán 50. helyen lévő hazánkban fordulhat elő ilyen. Hogy egy bank, aminek mulasztása, hibás teljesítése folytán a törvény szerint sürgősen el kellene kerülni még az adóst is nagy ívben, nemhogy a házát, fogja magát és mindenféle bírósági eljárás nélkül megbízzon akár kétes hírű cégeket is az adósok lakásának kiürítése céljából, csak hazánkban fordulhat elő. És talán Afrika egyes országaiban.

Ami pedig az általam szerkesztett keresetlevelek alapján lehetséges, adósok által indítandó bírósági eljárásokat illeti, természetesen ügyelni kell arra, hogy a szerződés megszűnése előtti állapot esetén módja legyen a bíróságnak a Ptk. 237. § 2. bek-e alapján az érvénytelen részek kiküszöbölésével egy tisztességes szerződési feltételeket tartalmazó szerződést létrehozni, felhasználni azt a jogi lehetőséget, amit a Ptk. 209/B § 2. bek. második mondata biztosít az adósok számára. Azt, hogy tisztességtelen szerződési feltétel esetén semmiségre csak az adósok érdekében lehet hivatkozni.

Az elmondottakra tekintettel javaslom azt, hogy Boros Imre közgazdász, valamint az Országgyűlésben helyet foglaló mindazon képviselők, akik nem észlelték eddig a nemzetnek ezt a szégyenét, most már ez ügyben végképp hallgassanak el. Engedjék azt, hogy a problémát azok rendezzék le, akik a szerződést megkötötték.

A fogadatlan prókátorok már leszerepeltek, többé rájuk nincs szükség.

Ellenben a nemzet szégyenének kiküszöböléséhez az adósok helytállására most nagy szükség van. Csak úgy van értelme remélni a törvényesség helyreállítását, ha több ezer keresetlevéllel egyenként, nem spekulálva arra, hogy hátha másvalaki kikaparja a gesztenyét, a bírósági peres eljárást megindítják vagy a bank székhelye szerinti bíróságon, vagy az ügyletkötés helyén. Illetékfeljegyzési jogot legalább kérelmezve. Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy mi lesz akkor, ha elveszítjük a pert. Ez a bíróság dolga. A mi dolgunk pedig az, hogy tegyük azt, amit 162 évvel ezelőtti napon, hasonlóan reménytelen helyzetben még mindig megtettek az igazukért harcolni hajlandó magyarok.

Akkor vesztettek, hiszen augusztus 9-én Temesvár következett. De a hitükért a magyarok akkor az életüket adták. Most meg hasonló helyzetben a perköltségen lamentálunk.

Kérek 10.000 peres eljárást megindítani, és nem kell Temesvárra gondolnunk. Egyébként pedig szégyellem magam.

Siófokon 2011. július 2. napján. Léhmann György

DR. LÉHMANN GYÖRGY (86OO Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176 begin_of_the_skype_highlighting 84/313-176 end_of_the_skype_highlighting és O6-2O/49-39-85l) e-mail:

lehmann@invitel.hu

Beküldte: G. H. Attila

Fo-RI-ntos!

Magyar Kormány által kezdeményezett "deviza hiteleseket" megsegítő előzetes civil szakmai egyeztetések során írásban is benyújtott megoldási javaslataink figyelmen kívül hagyásával, a Kormány az egész társadalmat érintő törvényi megoldásaikban a bankok mellé állt.

"Fehér Kéményseprők" Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége, az öt pontos javaslatból egyetlen egyet sem tud elfogadni, azok mind a bankok védelmében került kialakításra, ami az adósok további elszegényedését eredményezi. A probléma elodázását vonja maga után, több millió adós, embertelen módszerekkel történt kilakoltatásával.

Álláspontunk szerint, a tisztességtelen szerződési feltétellel kapcsolatos "semmis" szerződést "relatív semmiség"-nek tekintjük, attól függetlenül, hogy a bíróságnak hivatalból kell a kölcsönszerződésnek tisztességtelen szerződési feltételeit vizsgálni külön kérelem nélkül is, ahhoz már kérelem mindenképpen kell, hogy a szerződés a bíróság elé a polgári perrendtartás szabályai szerint kerüljön.

Ebből következően valószínű az, hogy a törvényjavaslat szerkesztője azért veszélyeztette tudatosan a jogbiztonságot, hogy az érvénytelen szerződés "módosítása" folytán "megerősítse" a szerződésnek módosítással nem érintett semmis és érvénytelen szerződési feltételeit is azért, hogy a bíróságok számára lehetőség legyen az alábbi jogszabályhely alapján eljárni:

236. § (4) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után, a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.

BH2007. 294. A szerződést megerősítő, ezért a megtámadás jogát megszüntető írásbeli nyilatkozatnak minősül a jogutód kötelezett azon közlése, hogy az eredeti szerződést ismeri, az abban vállalt kötelezettségeket felvállalja (1959. évi IV. törvény 207. §, 236. §).

A megalapozott gyanú folytán kétfajta bűncselekménynek kísérlete látszik megállapíthatóvá a Btk. alapján:
244. § (1) Aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna
a) segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön,
b) a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik,
c) közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
1. A csalás törvényi tényállása védelmet kíván nyújtani az ellen, hogy másnak tévedését haszonszerzési célból kihasználhassák. A sértett - tévedése folytán -, az elkövetői magatartás következményeként úgy rendelkezik, hogy azzal valakinek kárt okoz.
A tévedés és a károkozás közötti okozati kapcsolat elengedhetetlen.
A bűncselekmény jogi tárgya vagyoni jog, amely azonban nemcsak tulajdonjogból, hanem kötelmi jogviszonyból is keletkezhet.
A csalás törvényi tényállási elemei a jogtalan haszonszerzés végett másnak tévedésbe ejtésével, vagy tévedésben tartásával kár okozása.

2. A csalás elkövetési tevékenysége a megtévesztés, ezen belül a tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás.
A tévedés valakinek helytelen elképzelése a valóságról, annak tényleges folyamatairól.
A tévedésbe ejtés ennek megfelelően az elkövető azon magatartása, amikor a valótlanságot valódiként tünteti fel, valódi tényt elferdít, megmásít. A törvény nem követeli meg, hogy a tévedésbe ejtés kifejezetten fondorlatos, elháríthatatlan legyen, egyszerű hazugsággal is megvalósítható. .
A csalás másik elkövetési magatartása a tévedésben tartás. Ebben az esetben a tévedés az elkövetőtől függetlenül keletkezett, az elkövető azonban felismerve a másik fél tévedését nem oszlatja el, esetleg erősíti azt.

Álláspontunk szerint, ha az adós aláírja és elfogadja a 180,- Ft/CHF összegű pénzügyi intézmény, gyűjtő számlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződést azzal legalizálja a "semmis" eredeti tartalommal kötött hitelszerződést. Ezáltal lemond a tisztességtelen szerződés megtámadhatóság jogáról.

Véleményünk szerint, mivel a feltárt bankok által elkövettet csalás valós alapú, ezért próbálják a bankok, a Kormány és a média segítségével az adóst a giotin alá sodorni, az új szerződések megkötésével, aláírásával, törvényben kötelezetten, legalizálni a bankok által megvalósított csalást!

Kérünk, minden bank ügyfelét, hogy semmit nem írjanak alá, főleg a bankok által számára "kedvezményesebb" új szerződést ne!

Az adósok megkeresései alapján, tudomásunkra jutott, hogy az OTP Faktoring két megtermett szép szál legény megkeresi az adósokat és arra kényszerítik őket, "kedvezményt" adva, hogy írjanak alá új szerződést. Melyet 60 hónapra ők adnak és csak az - az egy lehetőségük van, hogy aláírják, ellenkező esetben másnap jönnek a végrehajtóval és kilakoltatják.

Kérjük, aki szembesül ezzel a ténnyel, vagy megjelenik a két szál legény, NE engedjék be, NE írjanak alá semmit, még kényszer ellenére se. Valamint egyszerre értesítsék a helyi rendőrséget, valamint a "Fehér Kéményseprőket", hogy együttesen meg tudjuk tenni a zsarolás és csalás bűntett elkövetésében a bűntető feljelentést!

Budapest, 2011. június 19.
www.feherkemeny.com Email cím: info@feherkemeny.com; Telefon: 06-20/ 399-5821

Bemutatkozás

Gondolatok és tények a Világról, a természet változásáról és az Emberiség teendőiről.

ZENE

Legfrissebb hozzászólások
  • Czikó József: Kedves, Atilla!Ez eddig gondolkodtam, hogy vajon jogom, vagy kötelességem elmondani, megosztani, azt a tudást, s tapasztalatot, mit a Jó Isten kezeim közé adott?!A Magyarság nehézségei, nagyon, nagyon régen kezdődtek!Atilla mondotta volt, hogy a "...kegyelem, nagyon szép dolog, de, gyakorlása, rendkívüli bölcsességet kíván!"S, Ő mondotta, hogy"....sok kegyelem, fejetlenség, gyengeség, a kegyetlenség, = tisztelet, engedelmesség!"Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy ellenségeinknek, a legritkább esetben kell megbocsátanunk! Véleményem szerint, szent istván ban, egy tömeg gyilkost istenítünk, aki a Magyarság színe javát gyilkoltatta le idegen segédlettel!Talán az lenne a javára írható, hogy a Magyar Koronát fel ajánlotta Szűz Máriának.De, így ez sem igaz!Hiszen, ma már be bizonyosodott, hogy mindenünket, amink van, azt a Jó Istentől, magától kaptuk!Mi, Isten gyermekei vagyunk, ugyan, úgy, mint az általa teremtett természet!S, azt a szenvedést, lesajnálást éljük meg, nap, mint nap, mint testvérünk, a Föld!Régen, Atilla is bele esett abba a hibába, hogy hitt Rómának, az egyháznak!Legádázabb ellenségünknek!Ők, soha nem felejtik, a sok rettegést, a félelmeket, a rossz lelkiismeretet!Pedig, maguknak köszönhették!Ha, lesz érdeklődés, folytatom! Jóska
    (2013-08-29 16:35:43)
    A Nemzeti Feltámadás Ünnepe
  • Desischado: Akárki csinálta az oldalt, az égiek áldják meg érte! Csak egy baj van, hogy letölteni nem lehet őket! Nem lehetne ezt megoldani? És bővül még a repertoár? Ha lehet, erre írjatok már választ! Nagyon köszönöm!
    (2013-04-19 02:28:58)
    Az összes régi magyar film
  • V Zs: EZT A PÉLDÁT A MAGYAR PARLAMENT IS KÖVETHETNÉ!! NEM LENNE ÁM 4 ÉVENKÉNT MILLIOMOSKÉNT KERÜLNEK KI A PARLAMENTBŐL MÍG EMBEREK EZREI MENEK TÖNKRE A KÉPVISELŐK JÓVILÁGÁBA!!
    (2013-03-30 16:24:56)
    Magyar országgyűlési képviselőknek svéd képviselői díjazást és juttatást!
  • MoSze: Igen, egy gyonyoru szep helyen, Csikszeredatol nem messze egy helyiseg.
    (2013-03-26 05:25:51)
    Mi az a „menaság”?
  • Kovács Arnold: Ez gyönyörűen kidolgozott,és nagy összpontosítást igényel.De az összhang külön elismerést érdemel.Már sokszor jártam díszszázadi bemutatón de egyik sem volt ilyen jó.
    (2013-02-13 17:37:51)
    Magyar Királyi Gárda
  • Babó: Számomra nem jelentett semmit a gyomrom tájékán ez az egész. SEMMIT nem tudtam arról, mi fog jönni, csak annyit, hogy nem lesz most világvége. Talán jobb is, mert így mehettem azután, amit ösztönösen éreztem. Azon kaptam magam, hogy elkezdtem gyertyákat gyújtogatni, és meditálni. Elkezdtem magamnak kérdéseket feltenni, utána pedig jött a megszabadító Igazság, és a lelki gyógyulás. Ennen magamhoz, a maghoz kezdtem fordulni, és azóta is minden nap egy csoda. Hálát adok az Égnek, hogy megélhetem ezt a nagyszerű korszakot, amit kívánok mindannyiótoknak is!
    Üdv mindenkinek
    (2013-02-10 05:31:34)
    Kozsdi Tamás 2012 - Újholdi üzenet
  • Kelemen Henriett : Tisztelt Kozsdi úr. Azért zavarom önt mert egy olyan jelről szeretném a véleményét kérni amit szefirotikus fa né az izraeliek magukénak tartanak,az nagyon hasonlít egy nagyon régi rovás írásos emlékünkre,de a magyar szent koronánk szimbolikájára is.Ez elég furcsa dolog szerintem és az is hogy miért látom meg az egységet ezek közt,de a tatárlakai korongon is van hasonlóság.Ez az én véleményem, de mivel nem találtam róla tökéletes leírást nem tudhatom hogy tévedtem e,de a férfi és nő jele a piramis alak és az íj feszítése jut róla eszembe.Ha ön többet tud róla szívesen elolvasnám az írásaiban,előre is köszönöm.Koppány népe
    (2013-01-17 14:26:09)
    Kozsdi Tamás 2012 - Újholdi üzenet
  • Marcsi: Tetszett az írás, köszönöm!
    (2012-11-07 20:52:29)
    A Mindenség Megváltoztatása Minden Pillanatban - Kiss Balázs Kunó
  • meli70: @: Nekem már felmondott devizahitelem van az OTP Factoring Zrt-nél. 2011.Júliusában lett felmondva, akkor a tőketartozásom átszámítva(CHF) 22.000.000.-Ft volt. Ugyan ebben az évben, novemberben behívtak, és közölték, hogy a tartozásom 27.000.000.-Ft. Megkérdeztem, milyen lehetőségeim vannak, azt mondta a hölgy, kössek egy 20 éves szerződést, havi 250.000.- Ft-os törlesztő részlettel. Mosolyogtam!!! :) Ha azt nézem, hogy 5 hónap alatt 5.000.000.-Ft-al nőtt a tőke tartozásom, akkor a mai nappal ez az összeg már 38.000.000.- Ft-nál tart. Jelzem, 2008-ban vettem fel a hitelt, 15.000.000.- Ft-ot. A házamat 23.000.000.-Ft-ra értékelték és azt kérdezték, amikor elfogadták a hitelkérelmemet, hogy "Felvehet akár 20.000.000.-Ft-ot is". :) Több lehetőséget is felkínált már az állam és az a bizonyos Eszköz kezelő Társaság, de sajnos mindegyik pikszisből kiestünk. A feltételek úgy lettek meghatározva, hogy még véletlenül se tudjuk igénybe venni a segítséget. Pl.: Az ingatlan hitelfelvételkori értéke nem haladhatja meg a 20.000.000.-Ft-ot Budapesten, és a 15.000.000.-Ft-ot vidéken. Jelenleg az ingatlanom jelzálog tulajdonosa az OTP Factoring Zrt. Nemrég küldtek egy számlakivonatot, amin szerepel egy értékbecslési díj 12.000.-Ft. Hogy mit, mikor, és hol becsültek fel, azt sajnos nem jelzik. Itt, nálunk nem járt senki!!! Érdemes lenne könyvet írnom a hitelem történetéről, ami persze még nem zárult le, és nem tudom mi lesz a vége. Rengeteg tortúrán mentünk keresztül, kezdve onnan, amikor 2009 januárjában kiküldték az első "válság" miatti törlesztőrészlet változásról szóló értesítőt!
    Tisztelettel! Pékné Pénzes Melinda
    (2012-10-19 10:46:56)
    A devizahitel szerződések semmisek
  • Demeter222: Önfejű önkormányzatok? Micsoda hülyeség! Ha nem is mindenkinek egyértelmű, de az önkormányzat és a polgármesteri hivatal két különböző szervezeti egység. Nem az önkormányzatok feladatkörét, hanem a polgármesteri hivatalokét veszik el, vagy szűkítik a járások kialakításával. Ráadásul az önfejűség és bürokratizmus nem a polgármesteri hivatalok bűne, hanem azoké, akik a munkájukat irányító jogszabályokat alkotják. De még hogy! Havonta módosítják, visszavonják, újat adnak ki, de úgy hogy közben azt hangoztatják, hogy egyre egyszerűbbek az eljárások. Ennek ellenére minden bonyolultabbá és kaotikusabbá válik. És még ők azok, akik önfejűnek nevezik a hivatalokat?!
    (2012-10-16 16:37:27)
    Járási hivatalok 2012-2013
  • Sárdi Piroska:

    Azt szeretném tudni hogy az "Arra fókuszálj hogy elengedj" az mindenre és mindenkire vonatkozik ami és aki már nem fontos vagy amihez és akihez érlelődik az ELENGEDÉS kifejezés?

    Köszönet a lényegre törő, érthető írásokért
    (2012-10-15 23:46:28)
    Kozsdi Tamás 2012 - Újholdi üzenet
  • Ilona Székelyné: Nagyon kedvelem a gyógynövényeket,ha lehet,csak gyógynövény teákból készítek reggeli italt,amit szívesen fogyaszt a családom.Köszönettel:Ilona

    (2012-09-28 17:37:51)
    Gyuri bácsi, a füvesember
  • istvankari: nagyon szep es meg szeretnek...imadsagokat kapni...
    (2012-09-09 09:16:52)
    Magyar imák
  • Pénzes Elek Gáborné: Tisztelt Ügyvéd Úr !
    Nagy örömmel olvastam tályékoztatóját.Sajnos nekem mind három gyermekem tragikus körülmények közé került a devizahitel felvétele kapcsán, szinte mára már kilátástalanná vált helyzetük.Szeretném, ha részükre bővebb inforációt küldene. Ezen célbol adnám meg email cimüket.
    Pénzes Elek,/ 3 gyermeket nevel/ email:ocsike007@totalcar.hu
    Pénzes Mónika:/ 3 gyermeket nevel/, email:monik05@freemail.hu
    Pékné Pénzes Melinda:
    meli70@vipmail.hu
    Aggódom gyermekeimért:

    Tisztelettel: özvegy Pénzes Elek Gáborné

    (2012-06-19 07:50:01)
    Elkészült a devizahitelesek perirata. SEGÍTSÉG A HITELKÁROSULTAKNAK!
  • Gime: Kedves író!
    Szeretnék kérdezni valamit, ámde személyes üzenetben. Mi erre a lehetőségem? Sajnos nem találok ilyet itt az oldalon...
    (2012-05-27 20:51:11)
    OLDÁS - április 6-a, reggel 6 óra - Kiss Balázs Kunó
  • Kelemen László: Annyit akartam még írni az előbb leírtakhoz,hogy a korongokról Grandpierre Atilla azt mondja hogy nem tudják értelmezni hát hogy hogy nem amikor magyarul van rá írva minden,több helyszín és több név,de amit akarok mindent kiolvasok belőle.Az édenkert től a mai emberig, mindent és nekem ez nem okoz semmi gondot,és szeretem nagyon tudom kié volt és kinek a sírja volt és ha lehet lerovom a kegyeletem előtte.Szóval imádom olyan mint egy mese könyv csak olvasni kell belőle,igaz még nekem sem megy tökéletesen de már jól haladok.Ezért már nem félek attól amit a biblia leírt hogy jön a vég,mert tudom hogy mi történik,és Atilla Mongóliában élt és onnan érkezett ide, amit a hun tó meletti hunnornak hívnak sajnos ma sivatag,ez a tó a neve Van-tó.Isten legyen velünk.
    (2012-05-02 11:24:16)
    Cigány–magyar együttélés: hogyan tovább?
  • Kelemen László: Kedves Kozsdi úr,már írtam önnek egy másik oldalon de nem kaptam rá választ azt hiszem hogy ön nem hisz el semmit abból, amit leírtam,de akkor miért hiszi hogy az arvisúrákat valaki csak úgy el olvassa és lefordítja majd ajándékba önöknek.Nagyon fontosnak tartom azokat amiket önnek leírtam,mert ha az egyiptomiak rátalálnak a népünk nyomaira a piramisokban,akkor azt nem fogják elmondani a világon senkinek csak az amerikaiak fogják megtudni.De ez annál nagyobb dolog mintsem hogy ö vagy más kételkedjen a szavahihetőségemnek,mert amit én állítok az egyenesen neki megy a valóságnak.Azt gondolja hogy én csak hírverést akarok de nem,én már nem tudom ki vagyok,mert amióta a Tatárlakai korongokkal foglalkozom megváltozott az életem,sok olyan dolgot látok amit az előtt nem tudtam és nem is olvastam róla,de máshol sem hallottam.Ha önt érdekli a dolog írjon nekem emailt,mert nem telefon téma.
    (2012-05-02 11:06:32)
    Cigány–magyar együttélés: hogyan tovább?
  • Bieganski Attila: Nagyon szeretem bösztörpusztát mert minden évben megyünk a magyarok országos gyülésére és nagyon szeretnék íjat mert élvezem hogy nyílazhatok. Én ott voltam ajánlom tegyétek meg ezt a turát és többé nem fog előfordulni hogy nem szereted a magyarokat. menjetek el bösztörre.

    (2012-04-23 21:03:22)
    III. Magyarok Országos Gyűlése 2011. Augusztus 12-15. Bösztörpuszta
  • Pöppl Magdolna: Ez mind igaz!!!De kellene egy ügyvédi cég, aki felvállalná utólagos fizetéssel,/ mert az igazán károsultak nem a nagy hitelesek, hanem a kicsik, akiket utcára tesznek/,hogy az érdekeiket képviseli. Szerintem szívesen fizetnének a visszakapott pénzükből utólag. Az ügyvédek tisztességes része nem vállalja el ezt az ügyet, mert nem ért hozzá. Ha csak írunk és beszélünk abból nem lesz semmi. A bírók nem véletlenül lettek lecserélve!!!!!!!!!!! Külföldön kellene, nemzetközi bíróságokon valamit kezdeni.
    (2012-04-17 08:20:06)
    A devizahitel szerződések semmisek
  • Nyári Gyula: Felháboritónak tartom a bankok hozzáállását az adósokkal szemben. Kérdésemre, hogy az ügyintézést is sváci frankban számolják, mikor a dolgozókat forintban fizetik, nem tudtak válaszolni, csak hebektek hápogtak! Mindenki látja, hogy az egész ország az elkeseredés határán van, mert ilyen tisztességtelenül bántak el az adósokkal Ugyanakkor meg vidéken az uzsorásokat bilincsben viszik el. A legnagyobb uzsorások a bankosok, és öket kellene már bilincsben vinni, mert az egész országot a padlóra küldték, és sokan öngyilkosok lettek, és családok hulltak szét, de ez a legkevésbé sem érdekli őket.
    (2012-04-16 23:02:06)
    A devizahitel szerződések semmisek
Feedek
Megosztás
Címkefelhő
Címkefelhő