Bojte_csaba

Keresztelő Jánost megkeresték kint a pusztában, és Jézusról faggatták. Ő a maga végtelen alázatával, saját magát csak a vőlegény barátjának nevezi és örömében megvallja,  hogy most, miután már megismerte Jézust: „ örömöm teljes.” Jn, 3.

Érdemes rácsodálkozni Jánosra! Jézus Krisztus maga mondta, hogy nem született nálánál nagyobb, és mégis kint él a pusztában sáskán, vadmézen, állati bőrökben jár. Semmije nincs, ott lebeg Heródes pallosa a feje felett és mindennek ellenére őszintén, tiszta szívvel mondja: „Az én örömöm teljes!”.

Keresztelő szent János öröme, boldogsága, mindannak a megkérdőjelezése, amikért mi nap mint nap rohanunk és sokszor eszeveszetten tülekedünk. Ő boldog! Mi az örömének a titka? Gondolatban üljünk mellé a Jordán folyónál, lélekben lássuk magunk előtt Jézust ahogy jön szép fehér ruhában, hogy megkeresztelkedjen.

Halljuk Mennyei Atya szavait, aki az egyszerű, csendes názáreti életet élő Krisztus felett, szeretettel mondja: „Íme az én szeretett Fiam akiben kedvem telik!”.... ott áll az élő Krisztus, a karácsonyi csodában közénk költözött második isteni személy...... és felette lebeg a Szentlélek. Mindez egy csodálatos találkozás, bepillantás a Szentháromság végtelen szeretetének a kiáradásába, egy felpattant ajtó, mely a végtelenre nyíl...

Isten gyermeke vagy! Életed egy végtelen utazás. Boldogságod forrása rádöbbenni arra, hogy nem kell hegyeket megmozgatnod és tengereken átkelned, mert Isten a saját egyszerű názáreti életedben is szeret, elfogad, értékel. Már nem fontos, hogy mid van és mit tudsz. Egyetlen dolog fontos, hogy téged, a marék porból született embert, szeret az Isten!....

Hallod, hogy néven szólít, érzed, hogy végtelenül erős kezével megfogja kezed és vezet. Jó ráhagyni bizalommal magad, hagyni, hogy ha akar, tegyen csodát általad, építsen új világokat, vigasztaljon vagy teremtsen, de ha szent fölsége úgy látja jónak, hát vezessen akár a vértanúság rögös útjára is.

Jó dolog e végtelen szeretetnek igent mondani, lassan megsejteni teremtő álmait és bizalommal  hagyni, hogy átöleljen, vezessen, felfedje előtted titkait, csodálatos bölcsességének törvényeit. Ö neked a porszemnek akarja ajándékozni Önmagát!

Isten jelenlétében kitágul a világ, minden olyan egyszerű és átlátható lesz, tiszta és összesimuló. Látod benne a magad kis szerepét, és jó neked, -e kis puzzle darabnak- otthonra lelni e végtelen kirakós csodában.

Jó belesimulni az embertársaid alkotta nagy családba, otthonra lelve mindennapi egyszerű munkádban. Igazából ez az egyetlen csoda, ez a semmihez nem fogható találkozás a végtelen Szeretettel. Minden de minden  ebből fakad: alázatod, bizalmad, erőd, bölcsességed, bátorságod, minden.

Érzed, hogy rád nézett és nem vádol, nem korhol, mert számára egyetlen vagy. Te meg Zakeus elszántságával állsz fel, hogy minden hibádat akár háromszorosan is jóvá tedd, hogy megoszd magadat, mindenedet a kicsinyekkel. Vagy az emmauszi tanítványok példájára, lángoló szívvel akár éjszaka közepén is útra kelj, és elmond mindenkinek, hogy él az Isten és szeret.

Te sem érted önmagad, de mindez jó neked, és Mária Magdolna megtisztult örömével szaladsz és szólsz mindenkinek: Él az Isten! Talán semmid sincs, de mégis nap mint nap nap könnyezve írod, a magad szeretet himnuszát.

Persze érzed világosan, hogy törékeny cserépedényben tartod kincsedet, és hogy szabad akaratod darabokra törhet mindent, ez óvatossá, alázatossá tesz.

Kicsinységed tudatában tisztában vagy azzal, hogy nem külső erők, hanem bűnös vágyaid az egyedüli ellenségeid. Mindent tisztán látsz, sebeket, egész generációkat széttépő bűnöket, de te ott legbelül nyugodt és boldog vagy.

Tudod, hogy az, ki legbelső énedet ismeri, erős és akar téged, és te gyermeki szeretettel, bármi is történik, boldogan az övé lehetsz. Ez a belső béke és boldogság, forrásokat fakaszt szívedben, magad sem érted, de Isten elkezd csodákat tenni általad. A hegyeket mozgató erő a kezedből fakad, de te tudod, hogy csak egy marék por vagy, Isten az, aki építi a házát általad.

Csaba t.