Hetvenöt éves korában vasárnap reggel elhunyt Václav Havel volt csehszlovák, majd cseh államfő, drámaíró és nemzetközi hírű emberi jogi harcos - jelentette a közszolgálati cseh televízió.

Havelnak évek óta súlyos egészségügyi problémái voltak, s az utóbbi félévben szinte minden programját lemondta. Legutóbb egy hete jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor Prágában a dalai lámával találkozott.

MTI - barikad.hu

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1clav_Havel

Václav Havel egy jómódú polgárcsaládban született Prágában. Az egyetemre nem nyert felvételt „burzsoá” származása miatt. Ezért egy laboratóriumban dolgozott segédként, valamint taxisofőr is volt, közben a Prágai Műszaki Egyetem esti tagozatát látogatta. 1960-tól egy színházban dolgozott, 1963-ban mutatták be első darabját. Ebben az időben már nyíltan hirdette azt a véleményét, hogy vissza kellene térni a két világháború közötti liberális, demokratikus tradíciókhoz. Az 1968-as csehszlovákiai invázió után eltiltották a színháztól, ezután fizikai munkás lett. Mivel részt vett a Charta '77 mozgalomban (mint szóvivő), öt és fél évre bebörtönözték. 1989-re ő lett az emberi jogok és a politikai liberalizáció fő szószólója. A csehszlovákiai „bársonyos forradalomban” vezető szerepet töltött be, 1989. december 29-én a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnökévé választotta meg a parlament Husák lemondása után.

Ő lett az 1990-es első szabad választások után Csehszlovákia első köztársasági elnöke is. Kiállt a csehek és szlovákok egy államban való maradása mellett. Kormányzása alatt saját minisztereivel került ellentétbe, mert a társadalmi igazságosság nevében nem értett egyet a gazdasági váltás ütemével, a kapitalizmus bevezetésének módjával. Amikor a szlovákok deklarálták függetlenségüket, lemondott. 1993-ban, az első csehországi elnökválasztáson ismét megválasztották, majd 1998-ban is. Továbbra is mint az ország erkölcsi és szociális lelkiismerete működött. Havel személyes presztízse nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Csehország iránt a nemzetközi szimpátia megerősödött, sokan tisztelték igyekezetét, amellyel próbálta elősegíteni a megbékélés folyamatát Csehország és szomszédai között. Nagy szerepe volt annak az újfajta Európai Unió-képnek megformálásában is, mely a cseheket és más közép- és kelet-európai országokat az európai kultúra fővonalába helyezett. Az alkotmány megtiltotta Havelnek, hogy újra elnökké válasszák, tisztségében Klaus követte.

Drámái

Havel drámái a cseh neoavantgárd dráma abszurd irányzatába tartoznak.

• Kerti ünnepély (1963, fordította: Abody Béla)
• Leirat (1967, fordította Zádor András)
• Koldusopera ^[2] (1972)
• Audiencia (1975, fordította: Bojtár Endre)
• Verniszázs (1975, fordította: Bojtár Endre)
• Tiltakozás (1978, fordította: Varga György)
• Largo desolato (1984, fordította: Bojtár Endre)
• Kísértés (1985, fordította: Bojtár Endre)
• Területrendezés (1987, fordította: Varga György)

Egyéb írások

1989-es falfirka Bősön

• Jegyzőkönyvek (1966, kísérleti versek és tanulmányok, nincs magyar fordítása)
• A figyelem-összpontosítás csökkent lehetősége (1968, fordította: Zádor András)
• A kiszolgáltatottak hatalma (1990, Publicisztikai írások, esszék, fordította: Balla Kálmán)
• Levelek Olgának (1988)
• Távkihallgatás: Karel Hvízhd'ala beszélgetései Václav Havellel (1986, fordította: Varga György)