A forradalom utáni választások elsöprő iszlamista győzelme megkongatta a vészharangot az ország keresztény közösségében. Bár a többségnek anyagilag nem áll módjában menekülni, a tehetősebbek már csomagolnak.

„Láttad a híreket?” – kérdezi egy negyven körüli, piszkos arcú férfi Kairó Szemétváros nevű kerületében. A nyomaték kedvéért az orrunk alá dugja az egyik egyiptomi napilap aznapi számát. A cikk a választások eredményét taglalja. „Ha ezek fognak kormányozni, akkor nekünk befellegzett” – teszi hozzá nem túl derűsen. „Pedig még kicsik a malacok.” Kezével családja teljes vagyonára mutat, melyek hátul röfögnek a szeméttel borított udvaron, fekete karámban. Hat csüngőhasú malacot számolunk, a kicsik alig pár hetesek. Már az a tény, hogy malacokat mernek nevelni, szabálysértés, olyan összegű pénzbüntetéssel, melyet a tízfős család képtelen kifizetni. Az egyiptomi Egészségügyi Minisztérium ugyanis még 2009-ben betiltotta a sertéstenyésztést az országban, a disznó-influenzajárvány idején.

Kairó, Szemétváros

A betegségnek és a pániknak ugyan nem sok köze volt a kopt keresztények malacaihoz, de jó ürügyként szolgált, hogy üssenek egyet az ország tíz százalékát kitevő keresztény közösségen, akiknek a szemét-újrahasznosításon kívül a disznók nevelése volt az egyetlen bevételi forrásuk. A kormányzati katonák teherautókra terelték a visongó állatokat, és élve temették el őket a sivatagban. A tiltakozó gazdákat megverték, illetve előállították. Mindez pedig az iszlamistának semmiképpen nem nevezhető Mubárák-kormányzás alatt történt.

Ez év februárjában azonban forradalom tört ki Egyiptomban, és a harminc éve regnáló Hoszni Mubárákot elzavarta a tömeg. December elején választásokat tartottak, amelyen az iszlamisták taroltak, beteljesítve a keresztény kisebbség legnagyobb félelmét és előidézve a jelenlegi kivándorlási hullámot.

Az iszlamizmus tarol

A forradalom után már akadtak intő jelek, melyek megelőlegezték, hogy az iszlamisták és az államot átmenetileg kormányzó Legfelsőbb Katonai Tanács tagjai hogyan is képzelik el a keresztények szerepvállalását az új, demokratikus országban. A megbukott kormányzati nyomás hatására frakciókra eső iszlamista blokkból kiváló szélsőségesek, a szalafik több keresztény templomot is felgyújtottak (pl. Imbaba), arra hivatkozva, hogy a keresztények folyamatosan megsértik a templomépítési moratóriumot, illetve muzulmán hitre áttért nőket tartanak fogva. Hiába fordult a Kopt Egyház többször is a Legfelsőbb Katonai Tanácshoz védelmet kérve, a nagy keresztény negyedek továbbra is ki voltak téve a szélsőségesek támadásainak, katonai jelenlét nem volt jellemző az utcán.

Októberben, a jogorvoslatot hasztalan kereső koptok tüntető menetet szerveztek Kairó külvárosából (Shubra) a belvárosban található állami televízió épületéhez (Maszpíró), ahol máig tisztázatlan körülmények között az épületet védő katonák tüzet nyitottak a fegyvertelen tömegre, illetve páncélozott szállítójárművekkel hajtottak beléjük. A halottak száma elérte a 24 főt, aznap éjszaka pedig több keresztény tulajdonú üzletet, illetve kórházat támadtak meg. A nemzetközi visszhangot kiváltó eset hatására az LKT teljes körű vizsgálatot ígért, és ezzel valamelyest lecsillapította a kedélyeket, a félelem azonban újra lángra kapott a december eleji választási eredményektől.

Az első fordulón ugyanis elsöprő többséggel nyertek az iszlamisták, s bár a magukat egyre inkább mérsékeltként meghatározó Muzulmán Testvériség Igazság és Szabadság pártja szerezte meg a szavazatok többségét (36 százalék) második helyen a demokrácia intézményrendszerét teljes mértékben elutasító szalafisták pártja, az Al-Núr (A fény) végzett (25 százalék). A párt pedig gyakorlatilag azokból alakult, akik rendszeresen konfrontálódtak a keresztény közösséggel, felgyújtották templomaikat. Jelöltjeik uszító beszédei közismertek a vallásos műsorokból, valós politikai elképzeléseiket is innen ismerik az egyiptomiak: az országot új Szaúd-Arábiaként képzelik el. Ezzel egyetlen probléma van: Szaúd-Arábiában csak és kizárólag egyetlen vallás gyakorlása megengedett. Az pedig az Iszlám.

Hit van, jogorvoslat nincs

Az ország tíz százalékát kitevő keresztény közösséget sokkolták ezek az eredmények, s míg a kopt értelmiség abban reménykedett, hogy a mérsékelt Muzulmán Testvériség kész lesz a tárgyalásokra, politikai agendájuk, mely a „civil állam iszlám hivatkozással”-tól a „modern iszlám állam”-ra változott, komoly kétségeket támasztott a valós együttműködési szándékra. Mindezt tetézte, hogy a kopt közösségben egyre kritikusabb hangok fogalmazódtak meg az Egyház politikai szerepvállalásáról is. A kopt keresztény egyház ugyanis vagy hallgatott, vagy minden platformon burkoltan az eredmények tudomásulvételére szólította fel az ország keresztényeit, míg a művelt középosztálybeli keresztények számára a sáría alatti élet, mely a más vallásúakat teljes egészében mellőzi a közéletből, és komoly hátrányokat okoz a munkaerőpiacon, teljes mértékben elfogadhatatlan. Különösen úgy, hogy már a politikai iszlamizmust egyébként elnyomó Mubárák éra alatt is hátrányos helyzetűeknek számítottak a kopt keresztények.

Mennének bárhová

„Mi jöhet még? Ezek meg fognak minket ölni” – nyilatkozta a mindennapi.hu tudósítójának Wádíe, egy jól menő ügyvédi iroda munkatársa Kairó belvárosában. Ő és családja több követségen is vízumért kilincsel. „Nem kérünk politikai menedékjogot” – teszi hozzá. „Nem hiszem, hogy megkapnánk. Marad a turistavízum.”

Gábriel Nádzsíb ismert egyiptomi jogász, valamint az Egyiptomi Szövetség az Emberi Jogokért elnöke a mindennapi.hu megkeresésére úgy fogalmazott, hogy családok ezrei keresik fel havonta, hogy segítséget kérjenek az emigrációban. A célországok az Egyesült Államok és Kanada, de az Európai Unió több országa, beleértve hazánkat is. „Mivel az egyiptomi kopt keresztények üldözését és meghurcolását nem kezelik ezek az országok kiemelt ügyként, azt tanácsoljuk ügyfeleinknek, hogy turistavízumért folyamodjanak, és a határátlépés után kérjenek menedékjogot” – mondja Nádzsib.

Sam Fánusz egyiptomi–kanadai üzletember – akinek cége arra szakosodott, hogy egyiptomiak számára segítse megszervezni az emigrációt és a letelepedést Kanadában – is arról számolt be az Ál Mászri ál Jóm napilapnak, hogy az elmúlt hetekben körülbelül tízezer egyéni ügyfél kereste fel, hogy segítséget kérjen a kivándorlásban. Nevük elhallgatását kérő követségi forrásaink megerősítették, hogy több uniós ország egyiptomi követségén is dömping van kopt keresztényekből, a Magyar Külügyminisztérium azonban nem válaszolt kérdéseinkre cikkünk elkészülte előtt. Névvel pedig egyetlen uniós követség munkatársa sem volt hajlandó nyilatkozni.

Már nem csak a tehetősek menekülnek

„A kivándorlási hullámot azonban érdemes komolyan venni” – foglalta össze a helyzetet Nádzsib. „Mi sem jellemzi jobban, mint hogy már régen nem a gazdag és befolyásos elit emigrál, hanem megjelentek azok a kisvállalkozók, bolttulajdonosok, akik mindenüket pénzzé tették, hogy kimenekíthessék a családjukat.”

A kopt keresztények egy jelentős része azonban képtelen előteremteni emigrálásának költségeit, és így Egyiptomban fog maradni. Ha marad a jelenlegi politikai hangulat, akkor ki fogják szorítani őket az ország politikai/gazdasági peremvidékére, jelentős szalafi győzelem esetén akár erőszakos térítések és újabb erőszakos akciók várhatók. A keresztény többségű országok pedig a jelek szerint nem nyújtanak segítséget azoknak az araboknak, akiket keresztény hitük miatt hurcolnak meg napról napra a forradalmi arab országokban.

Jászberényi Sándor (Kairó)

Forrás: http://www.mindennapi.hu/cikk/vilaghir/menekulnek-a-keresztenyek-egyiptombol/2011-12-15/10790