Lánycsók

Településtörténet
Lánycsók község több, mint 4000 éves múltra tekint vissza, fennmaradását kedvező földrajzi fekvésének köszönhette. Itt találkozik a Duna völgye sík vidéke a dunántúli dombos vidékkel.
A Baranya megyei Mohács városától nem messze fekvő Lánycsók község történelme során, kilenc évszázadon keresztül a pécsi püspök uradalmához kapcsolódott.
Első okleveles említése 1093-ban történt: a falut I. (Szent ) László király Moháccsal együtt adományozta a pécsi püspökséghez.

Nevének eredetére vonatkozó megbízható értesüléseink nincsenek. Szájhagyomány szerint Lánycsóknak nevezték hajdanában a falut, mert volt három leánytestvér, kik e vidéket örökségképpen kapták, s rajta megosztoztak.
Egyikük vörös hajú volt, és a most is létező Vörösmarton lakott, Márthának hívták. Másikuk igen víg kedélyű volt és lakását Villányban tartotta és Vígleánynak nevezték. A harmadik itt lakott.
A három testvér - talán mivel Vígleány kigúnyolta a vörös hajú Márthát, vagy mert az örökség miatt összeperlekedtek - sokáig a legnagyobb haragban voltak, végre itt összecsókolózva kibékültek.
A másik történet szerint egy török katona szép leányt látva e vidéken, utána futott és e helyen megcsókolta, s ezért kapta a település a Lánycsók nevet.
Természetesen ez lehetetlen, hiszen a település neve Lanchuk néven már a török megszállás előtt is szerepelt.
A tény, hogy a község mai neve 1905. január 1-től használatos.


XVI-XVIII. század
A mohácsi csata idején a településen állomásozott a magyar csapatok élelmezési osztaga. A csatatéren és közelében lévő falvak - így Lánycsók is - teljesen elpusztultak, de később a régi falutól nem messze újjáépült a község.
A régió 1543-ban török kézre került, Lánycsók a mohácsi szandzsákhoz került. Ekkor 27 adózó családfőt számoltak, és a lakók fő jövedelemforrása a szőlőből és mustból származott.

Az 1687. augusztus 12-i nagyharsányi csata után a Dunántúl délkeleti része felszabadult a török uralom alól. A településre valószínű Crnojevics Arzén patriarcha vezetésével görögkeleti szerbek, majd római katolikus horvátok kerültek a horvát származású Radonczy Mátyás püspök telepítésével.

A kurucok pusztítását a rácok dúlása követte, majd 1710-ben pestis járvány tizedelte a lakosságot.
1711-12 évben a Dráva vidékéről 41 telepes szerb jobbágy családfő költözött Lánycsókra, melyről az 1713-ban készült Conseriptio Rascianórum ad számot.

A szervezett német telepítés első hulláma 1711-1736 között zajlott, majd folytatódott Mária Terézia uralkodása alatt. Mária Terézia ekkor úrbéli rendelettel szabályozta az egységes rendszerbe foglalt paraszti szolgáltatásokat, elvégeztette az összeírásokat, mely szerint 32 magyar, 35 német és 51 horvát családot számoltak. Egy jobbágytelek 22 holdból és 8 szekérnyi rétből állt, amit kétszer kaszáltak.

1760-as év nagy változást hozott a falu életében. Klimó György pécsi püspök Hosszúhetényből magyarokat, Mohácsról és a környékbeli falvakból horvátokat telepített be.
Létrejött a római katolikus plébánia, megindult az egyházi anyakönyvezés. Két év múlva megalapították az egy tantermes iskolát.

Lánycsók első pecsétje 1770-ben jelent meg. Alakja ellipszis, mérete 22mmx20mm, és 4 mm-es betűszalaggal a SIGILL CUMMUN LANTSUKIENSIS feliratot tartalmazta. A pecsét ábrában két lépő alak látható, akik vállukon hevenget cipelnek, amely a szőlő és bortermelés jelentőségére utal. Fejük felett az évszám látható: 1770.

1771-ben - amikor Lánycsók lakossága 1339 fő volt - az iskolában német nyelvű oktatás folyt. A 40 iskolás gyermek olvasást, írást és hittan tantárgyakat tanult. 1772/73-as tanévben pedig már görögkeleti iskola is működött a faluban.

A katolikus templom 1766-1773 között épült, s Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Méretei 25 m x 12m x 35 m.

A XVIII. század végén 2296 hold szántót és 175 hold szőlőt műveltek a lakosok, akik hadiadóként 693 Ft 88 dénárt, háziadóként 244 Ft 55 dénárt fizettek. Ekkor a falu állatállománya 99 ökörből, 95 tehénből, 2 tinóból, 159 sertésből és 295 juhból állt. Ez időből származó malomösszeírás 3 malomról ad számot.
XIX. század
1810-ben már 1176 római katolikus lakosa volt a falunak és 80 gyermek járt iskolába. Csak téli időszakban folyt tanítás két osztályban, hittant, olvasást, írást és számtant tanítottak.
1808-1809. évben Király József pécsi püspök renováltatta a katolikus templomot. A márvány főoltárt Hubert Mihály volt lánycsóki plébános hagyatékából készítették. A főoltárkép S.J. Kölbl alkotása. A felújítás alkalmával a szent család tiszteletére emelték a templom mellékoltárát is.

A lánycsókiak nem maradtak közömbösek 1848 eszméihez sem. Bizonyítja, hogy 19 fő honvédként vett részt a szabadságharcban.
A másik oldalt Francsicsevics Imre plébános képviselte, aki a Habsburg Ház iránt tanusított hűségéért kapott kitüntetést.

1849-ban kolerajárvány pusztította a falu lakosságát, 59-en vesztették életüket e betegségben. A következő évi összeírás szerint Lánycsók 1676 lakosa 273 házban lakott, nemzetiségi összetétel szerint: 60 % német, 12 % szerb, 6 % horvát, 2 % magyar. Ekkor Lánycsók - a mai fogalmak szerint - már körjegyzőség volt, Babarc, Kisnyárád és Kölked községek tartoztak hozzá. Az iparosok száma jelentős volt, 24 fő közül 5 takácsként, 4-4 kőművesként és szabóként, míg a többi szakmát 1-1 fő képviselte. A lánycsókiak rendszeresen jártak a mohácsi vásárba portékáikkal.

1857-ben már két iskola működött a faluban. A kétosztályos római katolikus iskolába 176 fő járt, német és magyar nyelvű oktatás folyt. míg a görögkeleti iskolába 14 fő tanult, a tanítás nyelve illir és magyar volt. Vallási tekintetben 1400 katolikus, 330 görögkeleti és 12 izraelita vallású lakosa volt a falunak.


1872-ben a község szabályrendeletében még a német nyelvet használták, azonban az ezt követő évben már a nemzetiségi megoszláshoz igazodóan már magyart, horvátot és szerbet is. Ez időben a mohácsi járás területén 3 ilyen négynyelvű falu létezett.
A 70-es évek elején alakult meg 70 taggal a Lánycsóki Olvasóegylet, amely fontos szerepet töltött be a falu kulturális életében.


1898-1906 között napirendre került az iskolák államosítása, ezzel a kormányzat a németek és szerbek magyarosítását kívánta előmozdítani. Községünkben ezen intézkedés ellenállásba ütközött, az állami népiskola nem került felállításra.
Templomunkban a magyar nyelvű istentisztelet bevezetésre került, csak minden harmadik alkalommal engedélyezték a német nyelvű prédikációt. A német nyelvű lakosság az intézkedés ellen fellázadt, így csak a csendőrség kivezénylésével volt elérhető a magyar nyelvű mise megtartása.
XX. század első fele
1901-es évhez fűződik a temetői kápolna felépítése , amit a Fájdalmas Szűz tiszteletére szenteltek fel.

1908-ban 44 taggal létrejött az Első Független Népkör, majd 48 taggal a Római Katolikus Gazdasági és Olvasókör alakult meg. Három évvel később 28 fővel hozták létre a Lánycsóki Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, amely 1914-ig működött, majd 1939-ben újjáalakult.

1909 augusztus 7-én változott a község közigazgatási határa, levált és önálló jegyzőséget alapított Babarc község. Az önkormányzat a községháza, jegyzői lak és melléképületek építésére hirdetményt jelentetett meg. Az építkezés 1910-ben megtörtént.

1912-ben Keresztény Kör alakult, hatására bővült a katolikus iskola: öt tanteremmel öt tanítóval működött.


1914. július 28-án tört ki és 1918-ig tartott az I. világháború, 69 lánycsóki áldozata volt. Hősi haláluk emlékére 1923-ban emlékművet állított az akkori községi vezetés.

1918-1921 között Lánycsók szerb megszállás alatt volt. Ezt követően a szerb lakosság száma jelentősen lecsökkent, mivel sokan áttelepültek az Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba. Következményeként 1923-ban megszűnt a szerb iskola.

Az 1920-as években Baranya megyében sorra alakultak a levente egyesületek Céljuk: az iskolán kívüli ifjúság - 21. életévük betöltéséig - testgyakorlatokon vegyen részt, ezzel erősítve ellenálló képességüket, munkabírásukat. Ennek szellemében jött létre a Lánycsóki Levente Egyesület, amely 1944-ig működött. Színtere az 1925-26-ban épült Népház volt. Az épületben egy szobát a katolikus leányegyesület kapott, valamint nyári óvoda céljára is átengedték.
1925-ben felépült a katolikus Gazdakör

1927-ben megindult a megye villamosítása, ezzel együtt Lánycsóké is. Élénk egyesületi élet folyt ez időben, megalakult a Lánycsóki Lövész Egyesület, a Magyarországi Németek Népművelődési Egyesület.
A község elöljárósága 1 bíróból és 5 esküdtből állt. A tisztviselők 1928-ban: Plesz József bíró, Frantz (Fogarasi) Miklós segédjegyző, Hengel Boldizsár népiskola igazgató, dr. Heckenberger Konrád pápai kamarás, római katolikus lelkész. Összesen 92 iparos, kereskedő és két földbirtokos.

Az 1930-as népszámlálás szerint 2170 fő élt a községben: 1611 német, 498 magyar, 43 horvát, 8 szerb és 10 egyéb anyanyelvű.
1932-ben német népművelési egyesület alakult, melynek működése mindenkire nagy hatással van. 1932-ben megalakult a Credo egyesület.

1939-ben a templomot Gebauer Ernő újra festi.

1941-ben jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet, s megalakult a Volksbumd helyi csoportja, mindkettő 1945-ig tevékenykedett. A kitelepítéshez felhasznált 1941-es népszámlálás adata szerint 1857 német anyanyelvű és 1620 német nemzetiségű lakosa volt Lánycsóknak.

A II. világháború végén, 1944. november 24-én éjjel Mohács német parancsnoksága Lánycsókra tette át székhelyét.. A Bácsfalu dülőben megkísérelték feltartóztatni a szovjet csapatokat, de november 26-án a szovjetek elfoglalták a falut. A harcok során 1 fő polgári személy vesztette életét, 6 ház romba dőlt és 5 megsérült. A községháza épülete leégett, így a közigazgatás helyszíne két családi ház lett.
A II. világháború lánycsóki halottainak száma 98 fő volt.

A harcok után a község élete csak lassan került vissza rendes kerékvágásába. 1945. január 8-án Baranya megye alispánja elrendelte a lakosság számbavételét. 1447 fő élt a faluban, a lakosság nemzetiségi megoszlását tekintve megállapítható, hogy a németek száma jelentősen csökkent.

1946-47. évben Lánycsókról 592 német lakost telepítettek ki Németországba, 120 személyt Ófaluba. Helyettük Zala megyéből és a Felvidékről 74 személyt telepítettek a faluba. Ennek következtében a lakosság negyed része maradt csak az un. őslakossághoz tartozó.
Ez időben a kultúra és népművelődés szempontjából az un. szabadművelődési korszak� vette kezdetét. Újraszerveződtek a kultúrcsoportok, és a Lánycsóki Népkönyvtár is.
1945-ös esztendő a földreform éve volt. Megalakult a Földigénylő Bizottság. Szeptember 21-én készült juttatási jegyzékben 195 személy szerepelt szőlővel és szántóval. Ekkor 3380 kh szántót, 396 kh rétet, 115 kh kertet, 520 kh szőlőt, 10 kh legelőt, 54 kh erdőt, 1 kh nádast és 235 kh földadó alá nem eső területet regisztráltak.

1946. augusztus 14-én Nett János elnök és Takács János vadászmester vezetésével megalakult a Sólyom Vadásztársaság.
Szeptemberben megalakult a helyi földműves szövetkezet. Kezdetben a szervezés, a gazdák és vállalatok közötti szerződések megkötése folyt, majd a talajművelő gépek, cséplőgépek bérmunkáinak elvégzésével, a termények és állatok felvásárlásával foglalkoztak.

1946 tavaszán 168 fő lépett be a Kommunista Pártba. A Nemzeti Parasztpárt kisgazda irányítással működött.
A kitelepítés 1947-48 évben fejeződött be, és 1186 főt érintett. Az itt maradt németek vagyonelkobzás alá estek, így alkalmi munkával, ipari üzemekben, illetve a Bólyi Állami Gazdaság alkalmazásában végeztek munkát.
1947-ben megkezdte működését a mozi.
1949-ben létesült óvoda a községben, s ez időben már nem vontak össze évfolyamokat.
1949. október 1-én �Csillag� néven termelőszövetkezetet alakítottak, melybe 42 gazda lépett be. A területe 246 kh volt. Központja a Kaposi tanya lett. A tsz első eredménye gyenge volt, megegyezett az egyéni gazdákéval.
A közigazgatás átszervezése 1950. október 22-én történt, amikor 75 taggal megalakult a Községi Tanács. A Végrehajtó Bizottság első elnöke Bodnár Józsefné, a vb. titkári teendőket Kocsis Györgyre bízták, aki 1975-ig látta el e tisztséget.

Jelentős és fejlesztő beruházásnak minősült az 1949-1950 között épült bekötőút, mely a Pécs- Mohácsi főközlekedési úthoz kapcsolódott. Ekkor létesült az első idénybölcsöde, évi 6 hónapos működéssel.

A községi tanács vb. elnöke 1954-es tanácsválasztásokkor Horváth Antal lett.
Megkezdődött a járdaépítés, az általános iskolában 250 tanuló járt, az intézményt Sándor Károly igazgatta.
1956-tól napjainkig
Lánycsók községben az 1956-as események nem érződtek, rendzavarás, egyéb tevékenység sem történt.
1958-ban létrejött a Lánycsók és Vidéke Takarékszövetkezet. Az általános iskola 3 új tanteremmel bővült, továbbá politechnikai terem, gyakorlókert és tornaterem került kialakításra. A termelőszövetkezet tehénistállót és sertésfiaztatót épített, egyszóval a dinamikus fejlődés jellemezte Lánycsókot a 60-as évek elején.
A művészeti csoportok (tánc, színjátszó) az ifjúsági szervezet (KISZ) aktív tagokkal és szép eredményekkel működött. A mozi működött, de a gazdasági mutató csupán 87%-ra teljesült.

1969. január 1-én a kisnyárádi általános iskolát beolvasztották a lánycsókiba, így 400 tanulója lett a körzeti általános iskolának. Ez évben megszűnt a Kisnyárádi Községi Tanács és a község közigazgatása Lánycsókhoz kapcsolódott. Tanácselnök Auth Péter lett.

1969. júliusában megszűnt a ruházati bolt, helyette kisáruház jött létre, tevékenységére a vegyeskereskedés volt jellemző.

Lánycsók népessége 1970-ben 2398 fő volt. Megalakult a Szekszárdi Szabószövetkezet lánycsóki telepe, mely a község asszonyainak, 80 főnek adott munkalehetőséget.
Az orvos, védőnő, az ápolónő az egészségházban végezték munkájukat, s ellátták a két községet. A könyvtár, a KISZ a Gazdakör épületében működött. A Népház művelődési házként működött. Az óvoda 7 óvónővel, 3 dajkával és 2 szakácsnővel üzemelt. A mozi 142 fő befogadóképességű volt, heti 3 alkalommal 5 filmet vetítettek.
1972-ben a Dózsa György utcai bekötőutat 3 m-ről 5 m-re szélesítették ki. 1973-ban az általános iskola újabb épületrésszel bővült, ezután már minden kisnyárádi diák � alsósok is � lánycsókon tanult.

1974-ben megkezdték a közel 14 km hosszúságú vízvezeték kiépítését, melyet 1975. december 28-án adtak át. A Pécs-Mohács főút lánycsóki szakaszán hídépítés folyt, melynek eredményeként a forgalmat a községen keresztül vezették el. Ekkor készült el az Aradi utcai útburkolat.
Az általános iskolában német nemzetiségi szakkör alakult 35 taggal. Vezetője Schwarczkopf Ádámné és Puch Jánosné nevelők voltak, céljuk a németajkúak hagyományait, szokásait ápolni, a régi népviselet és háztartási eszközök gyűjtése és a német nyelv oktatása volt.

1975-ben Kocsis György titkár 40 évi közszolgálatban eltöltött év után nyugdíjba vonult. Utódja Sárkány Ödön lett. A takarékszövetkezet beolvadt a Mohács és Vidéke Takarékszövetkezetbe. Ez évben 35 házhely került kialakításra.

1980-as népszámlálás szerint Lánycsók községnek 2435 fő lakosa volt. Bölcsödébe 12, óvodába 140, a 10 tantermes iskolába 284 gyermek jár.

1988-ban Auth Péter tanácselnök nyugdíjba vonult, utódja Hadra József lett. Ez évben a bölcsőde látogatottság hiányában bezárt, de épületében kialakításra került az Idősek Kéubja. Az intézmény keretein belül beindították a szociális étkeztetést, melyhez a napközi otthon biztosította az ételt.

Az 1990. március 25-én tartott országgyűlési választáson a Független Kisgazda Párt kapta a legtöbb szavazatot. A második fordulóban az egyéni jelöltek közül dr. Wekler Ferenc kapta a legtöbb szavazatot.
Ekkor a község lakóinak száma 2701 fő, a munkaképes lakosok száma 1480 fő, akik közül a mezőgazdaságban 297 fő dolgozik. Leginkább a Szajki Mgtsz., a Bólyi MG. Kombinát ad munkát a mezőgazdaság területén. A község kereskedelmi ellátottsága jó, a szolgáltatás új létesítmények működési engedélyének kiadásával jobbá válik, az új igényekhez igazodik. Kommunális ellátottság tekintetében is tovább lépett a község. Befejeződött a szennyvízcsatorna kiépítése, valamennyi utca szilárd útburkolattal ellátott, a közvilágítás hálózat bővítése befejeződött. Új járdák az Újtelepen létesültek, a körzeti orvosi rendelő felújítás megtörtént, a szociális ellátásra az önkormányzat jelentős összeget különített el. Az általános iskolában 16 tanteremben 344 gyermek tanul, a nevelők száma 22. A napközi otthonos óvoda férőhelyeinek száma 125, a kihasználtság 55 %-os, a dolgozók száma 17. Az idősek klubja kihasználtsága 75 %-os, a férőhelyek száma 15, a dolgozók száma 4.
Befejeződött a Népház teljes rekonstrukciója 10M Ft összegből. Mozi már nem működik a községben.

Az 1990 évi helyi választáson Hadra Józsefet választották polgármesterré. Lánycsók és Kisnyárád községek létrehozták közös közigazgatási hivatalukat a Körjegyzőséget, élére Dr. Fodor Károlyt választották körjegyzővé, aki a tisztséget nyugdíjba vonulásáig, 2001. május 31-ig látta el.
1992-ben a képviselőtestület elkészíttette Lánycsók község címerét és zászlaját. Ez évben kezdetét vette a gázprogram, megkezdődött a Sportcsarnok építése, majd október 23-án átadásra került, a kábeltelevízió hálózat is megvalósult.
1992 őszén Lánycsók Község Önkormányzat feleleveníti a Szüreti Fesztivál rendezvényt és évente visszatérő rendezvénnyé kijelöli. Az elmúlt években turisztikai jelentőségű, nemzetközi rendezvénnyé nőtte ki magát.

1993-ban dr. Csótó Mihály gyógyszerész megnyitotta Gyógyszertárát.

1993. 06. 26-án az osztrák Markt Hartmannsdorf községgel megköttetett az első partnerközségi kapcsolat.
Majd a sport területén partnerkapcsolatot alakítottunk ki a németországi Wiesloch és Helsa Wickenrod városok sportegyesületeivel.
2001. évben Lánycsók Község Önkormányzat Képviselő-testülete partnerkapcsolat létesítése céljából folytatott tárgyalásokat az erdélyi Székelydobó, Csókfalva és Székelykeresztúr településekkel.

2006. november 17-én került sor Betfalva-Székelykeresztúr településsel hivatalos partnerkapcsolati együttműködés aláírására.

Művelődés, kultúra
A település két legfontosabb épülete a templom és az iskola. Az előbbi 1766 és1773 között épült, népi barokk stílusban. Méretei (25x12x35 m) nem tanúskodnak valamiféle nagyzási hóbortról, belső berendezése viszont igazán szemgyönyörködtető. Főoltárképét a bécsi mester S.J. Köbl készítette, s a Nagyboldogasszonynak szentelt épület leggyakoribb díszei a Szűz Mária-ábrázolások. Kisebb dombon áll, a pécs-mohácsi főútról is jól látszik.

A mellette lévő plébánia műemlék épület, melyet 1771-ben építettek, s évszázadokon keresztül szolgált plébánia hivatalként, adott helyet az egyházi anyakönyveknek és a Lánycsókon szolgáló plébánosak.

Az első egy tantermes katolikus elemi iskola 1762-ben létesült a településen, s jelentősége abban rejlett, hogy a kötelező elemi oktatás bevezetését is megelőzte, hiszen a Ratio Educations csak 1777-ben tette ezt kötelezővé.
1771. évben 40 iskolás gyermek tanult olvasás, írás és hittan tantárgyakat.
1828-as összeírás (Conscriptio Regnicolaris) alkalmával már 140 iskolás gyermekről írnak .
1857-ben két iskola működött: a két osztályos római katolikus népiskolában 99 fiú és 77 leány tanult, tanítójuk Wentzel Linder volt, akinek munkáját egy altanító segítette, és a görögkeleti iskola, melyben 14 fő tanult illír és német nyelven.

Az 1888-as év Lánycsókon az oktatásügy területén nagy változást hozott, a Dózsa utca 4. alatt három tantermes iskola épült.
A képen látható épület ezen iskola helyén épült fel, amelyet önkormányzatunk folyamatos felújítással a mai napig megtartott külső megjelenésében. Az épület ma 13 tanteremmel, 247 gyermeknek biztosítja az oktatást, német nyelvű és művészeti oktatást egyaránt.

Mint a dualista Magyarországon általában, Lánycsókon is a 19. század volt a helyi polgári kezdeményezések első fénykora. 1870-ben alakult az olvasóegylet, később az első önkéntes tűzoltó egyesület, a római katolikus gazdasági és olvasókör, majd a keresztény kör kezdte meg működését. A két világháború között főként a leventemozgalom érdemel említést, 1920-1944-ig működött, s az 1927-ben épült Népház lett tevékenységük központja. Gazdakör, katolikus leányegylet, lövészegyesület és Volksbund is létezett Lánycsókon.
A másfél évtizeddel ezelőtti rendszerváltás újabb sikerkorszakot hozott. Már korábban kiépült a vízvezeték, ekkor a szennyvíz- és a vezetékes gázhálózatrendszer következett. Szilárd burkolatú utak, járdák épültek, elkészült a Mohácsra vivő kerékpárút. Új lakóházak sokasága készült el az újnegyedben (UTCANEVEK). 1992-ben kábel-tv hálózattal és jól felszerelt sportcsarnokkal gyarapodott a falu.
A település áru-ellátottsága megfelelő: kellő számú üzlet, illetve áruház szolgálja az igényeket.
A lakosság egy része mezőgazdasággal foglalkozik, többen dolgoznak Mohácson és a környező nagyüzemekben, de jelentős számú helyi vállalkozás is működik.

Vendégvárás, vendéglátás
A dimbes-dombos faluhatárban mindenütt folyik szőlőtermesztés. (Az 1770-ből ránk maradt első községi címer éppen hatalmas szülőfürtöt cipelő legényeket ábrázol.) Természetes tehát, hogy a szüreti fesztivál vidám kavalkádja sokakat vonz ide szeptember uolsó hétvégéjén. Tavasszal pedig a három pincesor legjobb borai vetélkednek a díjakért, amelyeknek odaítélésében nem "hivatásos" kóstolók is közreműködhetnek.

A mindennapok kulturális életéhez tartoznak a Német és a Cigány Kisebbségi Önkormányzatok zenekarai, a fesztiválokon szép sikereket elérő Lánycsóki Vegyeskar, a "Liederkranz" Magyar-Német Kulturális Egyesület, a Lánycsóki Tánccsoport. Élénk közösségi élet folyik a Nyugdíjasok Klubjában.
A községnek külföldi partnerkapcsolatai is vannak: az ausztriai Markt Hartmannsdorffal már 1993-óta tart az együttműködés; gyümölcsöző sportkapcsolatokat ápolnak Wieslochhal és Helsa-Winckenrodeval; erdélyi kötődést jelentenek Székelydobó, Székelykeresztúr és Betfalva településekkel tartott barátságok

További fotók